Jó 12
1 Então Job respondeu, e disse:
Felele erre Jób, és monda:
2 Na verdade, que só vós sois o povo, e convosco morrerá a sabedoria.
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 Também eu tenho um coração como vós, e não vos sou inferior: e quem não sabe tais coisas como estas?
Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Eu sou irrisão aos meus amigos; eu, que invoco a Deus, e ele me responde; o justo e o reto servem de irrisão.
Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 Tocha desprezível é na opinião do que está descançado, aquele que está pronto a tropeçar com os pés.
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 As tendas dos assoladores tem descanço, e os que provocam a Deus estão seguros; nas suas mãos Deus lhes põe tudo.
A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Mas, pergunta agora às bestas, e cada uma delas to ensinará: e às aves dos céus, e elas to farão saber;
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 Ou fala com a terra, e ela to ensinará: até os peixes do mar to contarão.
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 Quem não entende por todas estas coisas que a mão do Senhor faz isto?
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 Em cuja mão está a alma de tudo quanto vive, e o espírito de toda a carne humana.
A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 Porventura o ouvido não provará as palavras, como o paladar gosta as comidas?
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 Com os idosos está a sabedoria, e na longura de dias o entendimento.
A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 Com ele está a sabedoria e a força: conselho e entendimento tem.
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Eis que ele derriba, e não se reedificará: encerra o homem, e não se lhe abrirá.
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15 Eis que ele retém as águas, e se secam; e as larga, e transtornam a terra.
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16 Com ele está a força e a sabedoria: seu é o errante e o que o faz errar.
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 Aos conselheiros leva despojados, e aos juízes faz desvairar.
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 Solta a atadura dos reis, e ata o cinto aos seus lombos.
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 Aos príncipes leva despojados, aos poderosos transtorna.
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 Aos acreditados tira a fala, e toma o entendimento aos velhos.
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21 Derrama desprezo sobre os príncipes, e afrouxa o cinto dos violentos.
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 As profundezas das trevas manifesta, e a sombra da morte traz à luz.
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 Multiplica as gentes e as faz perecer; espalha as gentes, e as guia.
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24 Tira o coração aos chefes das gentes da terra, e os faz vaguear pelos desertos, sem caminho.
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25 Nas trevas andam às apalpadelas, sem terem luz, e os faz desatinar como ébrios.
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
