Salmos 88
1 Senhor Deus da minha salvação, diante de ti tenho clamado de dia e de noite.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Chegue a minha oração perante a tua face, inclina os teus ouvidos ao meu clamor;
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
3 Porque a minha alma está cheia de angustias, e a minha vida se approxima da sepultura. (Sheol h7585)
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Estou contado com aquelles que descem ao abysmo: estou como homem sem forças,
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Apartado entre os mortos, como os feridos de morte que jazem na sepultura, dos quaes te não lembras mais, e estão cortados da tua mão.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Pozeste-me no abysmo mais profundo, em trevas e nas profundezas.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Sobre mim peza o teu furor: tu me affligiste com todas as tuas ondas (Selah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Alongaste de mim os meus conhecidos, pozeste-me em extrema abominação para com elles: estou fechado, e não posso sair.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 A minha vista desmaia por causa da afflicção: Senhor, tenho clamado a ti todo o dia, tenho estendido para ti as minhas mãos.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Mostrarás tu maravilhas aos mortos, ou os mortos se levantarão e te louvarão? (Selah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Será annunciada a tua benignidade na sepultura, ou a tua fidelidade na perdição?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Saber-se-hão as tuas maravilhas nas trevas, e a tua justiça na terra do esquecimento?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Eu, porém, Senhor, tenho clamado a ti, e de madrugada te esperará a minha oração.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Senhor, porque rejeitas a minha alma? porque escondes de mim a tua face?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Estou afflicto, e prestes tenho estado a morrer desde a minha mocidade: emquanto soffro os teus terrores, estou distrahido.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 A tua ardente indignação sobre mim vae passando: os teus terrores me teem retalhado.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Elles me rodeiam todo o dia como agua; elles juntos me sitiam.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Desviaste para longe de mim amigos e companheiros, e os meus conhecidos estão em trevas.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
