Salmos 35
1 Pleiteia, Senhor, com aquelles que pleiteiam comigo: peleja contra os que pelejam contra mim.
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Pega do escudo e da rodela, e levanta-te em minha ajuda.
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 Tira da lança e obstroe o caminho aos que me perseguem; dize á minha alma: Eu sou a tua salvação.
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Sejam confundidos e envergonhados os que buscam a minha vida: voltem atraz e envergonhem-se os que contra mim tentam mal.
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 Sejam como moinho perante o vento, o anjo do Senhor os faça fugir.
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 Seja o seu caminho tenebroso e escorregadio, e o anjo do Senhor os persiga.
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 Porque sem causa encobriram de mim a rede na cova, a qual sem razão cavaram para a minha alma.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 Sobrevenha-lhe destruição sem o saber, e prenda-o a rede que occultou; caia elle n'essa mesma destruição.
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 E a minha alma se alegrará no Senhor; alegrar-se-ha na sua salvação.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 Todos os meus ossos dirão: Senhor, quem é como tu, que livras o pobre d'aquelle que é mais forte do que elle? sim, o pobre e o necessitado d'aquelle que o rouba.
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Falsas testemunhas se levantaram: depozeram contra mim coisas que eu não sabia.
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 Tornaram-me o mal pelo bem, roubando a minha alma.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 Mas, quanto a mim, quando estavam enfermos, o meu vestido era o sacco; humilhava a minha alma com o jejum, e a minha oração voltava para o meu seio.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 Portava-me como se elle fôra meu irmão ou amigo; andava lamentando e muito encurvado, como quem chora por sua mãe.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 Mas elles com a minha adversidade se alegravam e se congregavam: os objectos se congregavam contra mim, e eu não o sabia; rasgavam-me, e não cessavam.
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 Como hypocritas zombadores nas festas, rangiam os dentes contra mim.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 Senhor, até quando verás isto? resgata a minha alma das suas assolações, e a minha predilecta dos leões,
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 Louvar-te-hei na grande congregação: entre muitissimo povo te celebrarei.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 Não se alegrem os meus inimigos de mim sem razão, nem acenem com os olhos aquelles que me aborrecem sem causa.
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 Pois não fallam de paz; antes projectam enganar os quietos da terra.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 Abrem a bocca de par em par contra mim, e dizem: Ólá, Ólá! os nossos olhos o viram.
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 Tu, Senhor, o tens visto, não te cales: Senhor, não te alongues de mim;
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Desperta e acorda para o meu julgamento, para a minha causa, Deus meu, e Senhor meu.
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Julga-me segundo a tua justiça, Senhor Deus meu, e não deixes que se alegrem de mim.
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 Não digam em seus corações: Eia, sus, alma nossa: não digam: Nós o havemos devorado.
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Envergonhem-se e confundam-se á uma os que se alegram com o meu mal; vistam-se de vergonha e de confusão os que se engrandecem contra mim.
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 Cantem e alegrem-se os que amam a minha justiça, e digam continuamente: O Senhor seja engrandecido, o qual ama a prosperidade do seu servo.
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 E assim a minha lingua fallará da tua justiça e do teu louvor todo o dia.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
