< Salmos 137 >

1 Junto dos rios de Babylonia, ali nos assentámos e chorámos, quando nos lembrámos de Sião:
Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.
2 Sobre os salgueiros que ha no meio d'ella, pendurámos as nossas harpas.
A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.
3 Pois lá aquelles que nos levaram captivos, nos pediam uma canção; e os que nos destruiram, que os alegrassemos, dizendo; Cantae-nos uma das canções de Sião
Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!
4 Como cantaremos a canção do Senhor em terra estranha?
Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?
5 Se eu me esquecer de ti, ó Jerusalem, esqueça-se a minha direita da sua destreza.
Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!
6 Se me não lembrar de ti, apegue-se-me a lingua ao meu paladar; se não prefiro Jerusalem á minha maior alegria.
Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!
7 Lembra-te, Senhor, dos filhos de Edom no dia de Jerusalem, que diziam: Descobri-a, descobri-a até aos seus alicerces.
Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!
8 Ah! filha de Babylonia, que vaes ser assolada; feliz aquelle que te retribuir o pago que tu nos pagaste a nós.
Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!
9 Feliz aquelle que pegar em teus filhos e der com elles pelas pedras.
Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

< Salmos 137 >