Salmos 120

1 Na minha angustia clamei ao Senhor, e me ouviu.

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 Senhor, livra a minha alma dos labios mentirosos e da lingua enganadora.

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 Que te será dado, ou que te será accrescentado, lingua enganadora?

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 Frechas agudas do valente, com brazas vivas de zimbro.

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 Ai de mim, que peregrino em Mesech, e habito nas tendas de Kedar.

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 A minha alma bastante tempo habitou com os que detestam a paz.

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 Pacifico sou, porém quando eu fallo já elles procuram guerra.

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.