Salmos 102
1 Senhor, ouve a minha oração, e chegue a ti o meu clamor.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Não escondas de mim o teu rosto no dia da minha angustia, inclina para mim os teus ouvidos; no dia em que eu clamar, ouve-me depressa.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Porque os meus dias se consomem como o fumo, e os meus ossos ardem como um lar.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 O meu coração está ferido e secco como a herva, pelo que me esqueço de comer o meu pão
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Por causa da voz do meu gemido os meus ossos se apegam á minha pelle.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Sou similhante ao pelicano no deserto: sou como um mocho nas solidões.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Vigio, sou como o pardal solitario no telhado.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Os meus inimigos me affrontam todo o dia: os que se enfurecem contra mim teem jurado.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Pois tenho comido cinza como pão, e misturado com lagrimas a minha bebida.
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Por causa da tua ira e da tua indignação, pois tu me levantaste e me arremeçaste.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Os meus dias são como a sombra que declina, e como a herva me vou seccando.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Mas tu, Senhor, permanecerás para sempre, e a tua memoria de geração em geração.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Tu te levantarás e terás piedade de Sião; pois o tempo de te compadeceres d'ella, o tempo determinado, já chegou.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Porque os teus servos teem prazer nas suas pedras, e se compadecem do seu pó.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Então as nações temerão o nome do Senhor, e todos os reis da terra a tua gloria.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Quando o Senhor edificar a Sião, apparecerá na sua gloria.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Elle attenderá á oração do desamparado, e não desprezará a sua oração.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Isto se escreverá para a geração futura; e o povo que se crear louvará ao Senhor.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Pois olhou desde o alto do seu sanctuario, desde os céus o Senhor contemplou a terra.
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 Para ouvir o gemido dos presos, para soltar os sentenciados á morte;
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 Para annunciarem o nome do Senhor em Sião, e o seu louvor em Jerusalem;
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 Quando os povos se ajuntarem, e os reinos, para servirem ao Senhor.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Abateu a minha força no caminho; abreviou os meus dias.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Dizia eu: Meu Deus, não me leves no meio dos meus dias, os teus annos são por todas as gerações.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Desde a antiguidade fundaste a terra: e os céus são obra das tuas mãos.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Elles perecerão, mas tu permanecerás: todos elles se envelhecerão como um vestido; como roupa os mudarás, e ficarão mudados.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Porém tu és o mesmo, e os teus annos nunca terão fim.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Os filhos dos teus servos continuarão, e a sua semente ficará firmada perante ti.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
