< Salmos 102 >
1 Senhor, ouve a minha oração, e chegue a ti o meu clamor.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Não escondas de mim o teu rosto no dia da minha angustia, inclina para mim os teus ouvidos; no dia em que eu clamar, ouve-me depressa.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Porque os meus dias se consomem como o fumo, e os meus ossos ardem como um lar.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 O meu coração está ferido e secco como a herva, pelo que me esqueço de comer o meu pão
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 Por causa da voz do meu gemido os meus ossos se apegam á minha pelle.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Sou similhante ao pelicano no deserto: sou como um mocho nas solidões.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 Vigio, sou como o pardal solitario no telhado.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Os meus inimigos me affrontam todo o dia: os que se enfurecem contra mim teem jurado.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Pois tenho comido cinza como pão, e misturado com lagrimas a minha bebida.
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 Por causa da tua ira e da tua indignação, pois tu me levantaste e me arremeçaste.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Os meus dias são como a sombra que declina, e como a herva me vou seccando.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Mas tu, Senhor, permanecerás para sempre, e a tua memoria de geração em geração.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Tu te levantarás e terás piedade de Sião; pois o tempo de te compadeceres d'ella, o tempo determinado, já chegou.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 Porque os teus servos teem prazer nas suas pedras, e se compadecem do seu pó.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Então as nações temerão o nome do Senhor, e todos os reis da terra a tua gloria.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 Quando o Senhor edificar a Sião, apparecerá na sua gloria.
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 Elle attenderá á oração do desamparado, e não desprezará a sua oração.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Isto se escreverá para a geração futura; e o povo que se crear louvará ao Senhor.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 Pois olhou desde o alto do seu sanctuario, desde os céus o Senhor contemplou a terra.
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 Para ouvir o gemido dos presos, para soltar os sentenciados á morte;
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 Para annunciarem o nome do Senhor em Sião, e o seu louvor em Jerusalem;
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 Quando os povos se ajuntarem, e os reinos, para servirem ao Senhor.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Abateu a minha força no caminho; abreviou os meus dias.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Dizia eu: Meu Deus, não me leves no meio dos meus dias, os teus annos são por todas as gerações.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Desde a antiguidade fundaste a terra: e os céus são obra das tuas mãos.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 Elles perecerão, mas tu permanecerás: todos elles se envelhecerão como um vestido; como roupa os mudarás, e ficarão mudados.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 Porém tu és o mesmo, e os teus annos nunca terão fim.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Os filhos dos teus servos continuarão, e a sua semente ficará firmada perante ti.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.