Provérbios 1
1 Proverbios de Salomão, filho de David, rei d'Israel;
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Para se conhecer a sabedoria e a instrucção; para se entenderem as palavras da prudencia;
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 Para se receber a instrucção do entendimento, a justiça, o juizo, e a equidade;
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 Para dar aos simplice prudencia, e aos moços conhecimento e bom siso;
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Para o sabio ouvir e crescer em doutrina, e o entendido adquirir sabios conselhos;
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Para entender proverbios e a sua declaração: como tambem as palavras dos sabios, e as suas adivinhações.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 O temor do Senhor é o principio da sciencia: os loucos desprezam a sabedoria e a instrucção.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Filho meu, ouve a instrucção de teu pae, e não deixes a doutrina de tua mãe.
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Porque diadema de graça serão para a tua cabeça, e colares para o teu pescoço.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Filho meu, se os peccadores te attrahirem com afagos, não consintas.
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Se disserem: Vem comnosco; espiemos o sangue; espreitemos o innocente sem razão;
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 Acharemos toda a sorte de fazenda preciosa; encheremos as nossas casas de despojos;
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Lança a tua sorte entre nós; teremos todos uma só bolsa.
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Filho meu, não te ponhas a caminho com elles: desvia o pé das suas veredas;
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 Porque os seus pés correm para o mal, e se apressam a derramar sangue.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Na verdade debalde se estende a rede perante os olhos de toda a sorte d'aves.
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 E estes armam ciladas contra o seu proprio sangue; e as suas proprias vidas espreitam.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Assim são as veredas de todo aquelle que usa d'avareza: ella prenderá a alma de seus amos.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 A suprema sabedoria altamente clama de fóra: pelas ruas levanta a sua voz.
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 Nas encruzilhadas, em que ha tumultos, clama: ás entradas das portas, na cidade profere as suas palavras.
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 Até quando, ó simplices, amareis a simplicidade? e vós, escarnecedores, desejareis o escarneo? e vós, loucos, aborrecereis o conhecimento?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Tornae-vos á minha reprehensão: eis que abundantemente vos derramarei de meu espirito e vos farei saber as minhas palavras.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Porquanto clamei, e vós recusastes; estendi a minha mão, e não houve quem désse attenção;
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 Mas rejeitastes todo o meu conselho, e não quizestes a minha reprehensão.
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 Tambem eu me rirei na vossa perdição, e zombarei, vindo o vosso temor;
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 Vindo como a assolação o vosso temor, e vindo a vossa perdição como uma tormenta, sobrevindo-vos aperto e angustia.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Então a mim clamarão, porém eu não responderei; de madrugada me buscarão, porém não me acharão.
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Porquanto aborreceram o conhecimento; e não elegeram o temor do Senhor;
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 Não consentiram ao meu conselho e desprezaram toda a minha reprehensão.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Assim que comerão do fructo do seu caminho, e fartar-se-hão dos seus proprios conselhos.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Porque o desvio dos simplices os matará, e a prosperidade dos loucos os destruirá.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Porém o que me der ouvidos habitará seguramente, e estará descançado do temor do mal
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
