Provérbios 7
1 Filho meu, guarda as minhas palavras, e esconde dentro de ti os meus mandamentos.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Guarda os meus mandamentos, e vive; e a minha lei, como as meninas dos teus olhos.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Ata-os aos teus dedos, escreve-os na taboa do teu coração.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Dize á sabedoria, Tu és minha irmã; e á prudencia chama parenta.
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 Para te guardarem da mulher alheia, da estrangeira, que lisongeia com as suas palavras.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Porque da janella da minha casa, por minhas grades olhando eu,
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 Vi entre os simplices, descobri entre os moços, um mancebo falto de juizo,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Que passava pela rua junto á sua esquina, e seguia o caminho da sua casa;
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 No crepusculo, á tarde do dia, na tenebrosa noite e na escuridão;
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 E eis que uma mulher lhe saiu ao encontro, com enfeites de prostituta, e astuta de coração:
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 Esta era alvoroçadora, e contenciosa; não paravam em sua casa os seus pés;
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Agora por fóra, depois pelas ruas, e espreitando por todos os cantos:
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 E pegou d'elle, e o beijou; esforçou o seu rosto, e disse-lhe:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Sacrificios pacificos tenho comigo; hoje paguei os meus votos.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Por isto sahi ao encontro a buscar diligentemente a tua face, e te achei.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Já cobri a minha cama com cobertas de tapeçaria, com obras lavradas com linho fino do Egypto.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Já perfumei o meu leito com myrrha, aloes, e canella.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Vem, saciemo-nos de amores até pela manhã: alegremo-nos com amores.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Porque já o marido não está em sua casa: foi fazer uma jornada ao longe:
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Um saquitel de dinheiro levou na sua mão: ao dia apontado virá a sua casa.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Seduziu-o com a multidão das suas palavras, com as lisonjas dos seus labios o persuadiu.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Segue-a logo, como boi que vae ao matadouro, e como o louco ao castigo das prisões;
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 Até que a frecha lhe atravesse o figado, como a ave que se apressa para o laço, e não sabe que está armado contra a sua vida.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Agora pois, filhos, dae-me ouvidos, e estae attentos ás palavras da minha bocca.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Não se desvie para os seus caminhos o teu coração, e não andes perdido nas suas veredas.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Porque a muitos feridos derribou; e são muitissimos os que por ella foram mortos.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
