Jó 4
1 Então respondeu Eliphaz o temanita, e disse:
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 Se intentarmos fallar-te, enfadar-te-has? mas quem poderia conter as palavras?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Eis que ensinaste a muitos, e esforçaste as mãos fracas.
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 As tuas palavras levantaram os que tropeçavam e os joelhos desfallecentes fortificaste.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 Mas agora a ti te vem, e te enfadas: e, tocando-te a ti, te perturbas.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Porventura não era o teu temor de Deus a tua confiança, e a tua esperança a sinceridade dos teus caminhos?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Lembra-te agora qual é o innocente que jamais perecesse? e onde foram os sinceros destruidos?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Como eu tenho visto, os que lavram iniquidade, e semeam trabalho segam o mesmo.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Com o bafo de Deus perecem; e com o assopro da sua ira se consomem.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 O bramido do leão, e a voz do leão feroz, e os dentes dos leõezinhos se quebrantam.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 Perece o leão velho, porque não ha preza; e os filhos da leoa andam esparzidos.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Uma palavra se me disse em segredo; e os meus ouvidos perceberam um sussurro d'ella.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 Entre imaginações de visões da noite, quando cae sobre os homens o somno profundo;
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Sobreveiu-me o espanto e o tremor, e todos os meus ossos estremeceram.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Então um espirito passou por diante de mim; fez-me arrepiar os cabellos da minha carne;
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 Parou elle, porém não conheci a sua feição; um vulto estava diante dos meus olhos: e, calando-me, ouvi uma voz que dizia:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 Seria porventura o homem mais justo do que Deus? seria porventura o varão mais puro do que o seu Creador?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Eis-que nos seus servos não confiaria, e aos seus anjos imputaria loucura:
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 Quanto menos n'aquelles que habitam em casas de lodo, cujo fundamento está no pó, e são machucados como a traça!
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Desde a manhã até á tarde são despedaçados: e eternamente perecem sem que d'isso se faça caso.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Porventura se não passa com elles a sua excellencia? morrem, porém sem sabedoria.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
