Jó 37
1 Sobre isto tambem treme o meu coração, e salta do seu logar.
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Attentamente ouvi o movimento da sua voz, e o sonido que sae da sua bocca.
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 Elle o envia por debaixo de todos os céus, e a sua luz até aos confins da terra.
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 Depois d'isto brama com grande voz, troveja com a sua alta voz; e, ouvida a sua voz, não tarda com estas coisas.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 Com a sua voz troveja Deus maravilhosamente: faz grandes coisas, e nós as não comprehendemos.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 Porque á neve diz: Está sobre a terra: como tambem ao aguaceiro e á sua forte chuva.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 Elle sella as mãos de todo o homem, para que conheça todos os homens de sua obra.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 E as bestas entram nos seus esconderijos e ficam nas suas cavernas.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 Da recamara sae o pé de vento, e dos ventos dispersivos o frio.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 Pelo assopro de Deus se dá a geada, e as largas aguas se endurecem.
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Tambem com a humidade carrega as grossas nuvens, e esparge a nuvem da sua luz.
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 Então ellas, segundo o seu prudente conselho, se tornam pelas espheras, para que façam tudo quanto lhes ordena sobre a superficie do mundo habitavel,
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 Seja que por vara, ou para a sua terra, ou por beneficencia as faça vir.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 A isto, ó Job, inclina os teus ouvidos: põe-te em pé, e considera as maravilhas de Deus.
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Porventura sabes tu quando Deus considera n'ellas, e faz resplandecer a lua da sua nuvem?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Tens tu noticia do equilibrio das grossas nuvens e das maravilhas de aquelle que é perfeito nos conhecimentos,
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 Ou de como os teus vestidos aquecem, quando do sul ha calma sobre a terra?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 Ou estendeste com elle os céus, que estão firmes como espelho fundido?
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Ensina-nos o que lhe diremos; porque nós nada poderemos pôr em boa ordem, por causa das trevas.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Ou ser-lhe-hia contado, quando eu assim fallasse? dir-lhe-ha alguem isso? pois será devorado.
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 E agora se não pode olhar para o sol, quando resplandece nos céus; passando e purificando-os o vento.
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 O esplendor de oiro vem do norte: pois em Deus ha uma tremenda magestade.
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 Ao Todo-poderoso não podemos alcançar; grande é em potencia; porém a ninguem opprime em juizo e grandeza de justiça.
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 Por isso o temem os homens: elle não respeita aos sabios de coração.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
