Jó 36
1 Proseguiu ainda Elihu, e disse:
És folytatá Elihu, és monda:
2 Espera-me um pouco, e mostrar-te-hei que ainda ha razões a favor de Deus.
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Desde longe repetirei a minha opinião; e ao meu Creador attribuirei a justiça.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 Porque na verdade, as minhas palavras não serão falsas: comtigo está um que é sincero na sua opinião.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Eis que Deus é mui grande, comtudo a ninguem despreza: grande é em força de coração.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 Não deixa viver ao impio, e faz justiça aos afflictos.
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Do justo não tira os seus olhos; antes estão com os reis no throno; ali os assenta para sempre, e assim são exaltados.
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 E, se estando presos em grilhões, os detem amarrados com cordas de afflicção,
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Então lhes faz saber a obra d'elles, e as suas transgressões; porquanto prevaleceram n'ellas.
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 E revela-lh'o aos seus ouvidos, para seu ensino; e diz-lhes que se convertam da maldade.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 Se o ouvirem, e o servirem, acabarão seus dias em bem, e os seus annos em delicias.
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 Porém se o não ouvirem, á espada os passarão, e expirarão sem conhecimento.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 E os hypocritas de coração amontoam para si a ira; e amarrando-os elle, não clamam por soccorro.
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 A sua alma morre na mocidade, e a sua vida entre os sodomitas.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 Ao afflicto livra, da sua afflicção, e na oppressão o revelará aos seus ouvidos.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Assim tambem te desviará da bocca da angustia para um logar espaçoso, em que não haja aperto, e as iguarias da tua mesa serão cheias de gordura.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 E estarás satisfeito com o juizo do impio: o juizo e a justiça te sustentarão.
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Porquanto ha furor, guarda-te de que porventura te não tire de pancada, pois por grande preço te não poderiam retirar d'ali.
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Estimaria elle tanto tuas riquezas, ou alguns esforços da força, que por isso não estivesses em aperto?
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Não suspires pela noite, em que os povos sejam tomados do seu logar.
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 Guarda-te, e não declines para a iniquidade: porquanto n'isto a escolheste, por causa da tua miseria.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Eis que Deus exalta com a sua força; quem ensina como elle?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Quem lhe pedirá conta do seu caminho? ou, quem lhe disse: Tu commetteste maldade?
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Lembra-te de que engrandeças a sua obra que os homens contemplam.
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 Todos os homens a veem, e o homem a enxerga de longe.
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Eis que Deus é grande, e nós o não comprehendemos, e o numero dos seus annos se não pode esquadrinhar.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Porque faz miudas as gottas das aguas que derramam a chuva do seu vapor.
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 A qual as nuvens distillam e gotejam sobre o homem abundantemente.
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 Porventura tambem se poderão entender as extensões das nuvens, e os estalos da sua tenda?
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Eis que estende sobre ellas a sua luz, e encobre os altos do mar.
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Porque por estas coisas julga os povos e lhes dá mantimento em abundancia.
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 Com as mãos encobre a luz, e faz-lhe prohibição pela que passa por entre ellas.
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 O que dá a entender o seu pensamento, como tambem aos gados, ácerca do temporal que sobe.
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
