< Jó 32 >
1 Então aquelles tres homens cessaram de responder a Job; porque era justo aos seus proprios olhos.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 E accendeu-se a ira d'Elihu, filho de Baracheel o buzita, da familia de Ram: contra Job se accendeu a sua ira, porque se justificava a si mesmo, mais do que a Deus.
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 Tambem a sua ira se accendeu contra os seus tres amigos: porque, não achando que responder, todavia condemnavam a Job.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Elihu porém esperou que Job fallasse; porquanto tinham mais edade do que elle.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 Vendo pois Elihu que já não havia resposta na bocca d'aquelles tres homens, a sua ira se accendeu.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 E respondeu Elihu, filho de Baracheel o buzita, e disse: Eu sou de menos edade, e vós sois edosos; receei-me e temi de vos declarar a minha opinião.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 Dizia eu: Fallem os dias, e a multidão doa annos ensine a sabedoria.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 Na verdade, ha um espirito no homem, e a inspiração do Todo-poderoso os faz entendidos.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 Os grandes não são os sabios, nem os velhos entendem juizo.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Pelo que digo: Dae-me ouvidos, e tambem eu declararei a minha opinião.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Eis que aguardei as vossas palavras, e dei ouvidos ás vossas considerações, até que buscasseis razões.
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 Attentando pois para vós, eis que nenhum de vós ha que possa convencer a Job, nem que responda ás suas razões:
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Para que não digaes: Achamos a sabedoria; Deus o derribou, e não homem algum.
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 Ora elle não dirigiu contra mim palavra alguma, nem lhe responderei com as vossas palavras.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 Estão pasmados, não respondem mais, faltam-lhes as palavras.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 Esperei pois, porém não fallam: porque já pararam, e não respondem mais.
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 Tambem eu responderei pela minha parte: tambem eu declararei a minha opinião.
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 Porque estou cheio de palavras, e aperta-me o espirito do meu ventre.
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Eis que o meu ventre é como o mosto, sem respiradouro, e virá a arrebentar, como odres novos.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 Fallarei, e respirarei: abrirei os meus labios, e responderei.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Oxalá eu não faça accepção de pessoas, nem use de sobrenomes com o homem!
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 Porque não sei usar de sobrenomes: em breve me levaria o meu Creador.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!