Jó 31
1 Fiz concerto com os meus olhos: como pois attentaria n'uma virgem?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Porque qual seria a parte de Deus de cima? ou a herança do Todo-poderoso para mim desde as alturas?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Porventura não é a perdição para o perverso, o desastre para os que obram iniquidade?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Ou não vê elle os meus caminhos, e não conta todos os meus passos?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Se andei com vaidade, e se o meu pé se apressou para o engano
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 (Pese-me em balanças fieis, e saberá Deus a minha sinceridade),
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Se os meus passos se desviavam do caminho, e se o meu coração segue os meus olhos, e se ás minhas mãos se apegou coisa alguma,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 Então semeie eu e outro coma, e seja a minha descendencia arrancada até á raiz.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Se o meu coração se deixou seduzir por uma mulher, ou se eu armei traições á porta do meu proximo,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 Então môa minha mulher para outro, e outros se encurvem sobre ella.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Porque é uma infamia, e é delicto pertencente aos juizes.
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 Porque fogo é que consomem até á perdição, e desarreigaria toda a minha renda.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Se desprezei o direito do meu servo ou da minha serva, quando elles contendiam comigo,
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Então que faria eu quando Deus se levantasse? e, inquirindo a causa, que lhe responderia?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Aquelle que me fez no ventre não o fez tambem a elle? ou não nos formou do mesmo modo na madre?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Se retive o que os pobres desejavam, ou fiz desfallecer os olhos da viuva,
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 Ou só comi o meu bocado, e o orphão não comeu d'elle
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 (Porque desde a minha mocidade cresceu comigo como com seu pae, e o guiei desde o ventre de minha mãe),
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 Se a alguem vi perecer por falta de vestido, e ao necessitado por não ter coberta,
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 Se os seus lombos me não abençoaram, se elle não se aquentava com as pelles dos meus cordeiros,
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Se eu levantei a minha mão contra o orphão, porquanto na porta via a minha ajuda,
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 Então caia do hombro a minha espadoa, e quebre-se o meu braço do osso.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Porque o castigo de Deus era para mim um assombro, e eu não podia supportar a sua alteza.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Se no oiro puz a minha esperança, ou disse ao oiro fino: Tu és a minha confiança;
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Se me alegrei de que era muita a minha fazenda, e de que a minha mão tinha alcançado muito;
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Se olhei para o sol, quando resplandecia, ou para a lua, caminhando gloriosa,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 E o meu coração se deixou enganar em occulto, e a minha bocca beijou a minha mão,
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 Tambem isto seria delicto pertencente ao juiz: pois assim negaria a Deus que está em cima.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Se me alegrei da desgraça do que me tem odio, e se eu exultei quando mal o achou
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 (Tambem não deixei peccar o meu paladar, desejando a sua morte com maldição),
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Se a gente da minha tenda não disse: Ah, quem nos désse da sua carne! nunca nos fartariamos d'ella:
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 O estrangeiro não passava a noite na rua; as minhas portas abria ao viandante.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Se, como Adão, encobri as minhas transgressões, occultando o meu delicto no meu seio;
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 Porque eu temia a grande multidão, e o desprezo das familias me apavoraria, e eu me calaria, e não sairia da porta.
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Ah quem me dera um que me ouvisse! eis que o meu intento é que o Todo-poderoso me responda, e que o meu adversario escreva um livro.
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Por certo que o levaria sobre o meu hombro, sobre mim o ataria por corôa.
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 O numero dos meus passos lhe mostraria: como principe me chegaria a elle.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Se a minha terra clamar contra mim, e se os seus regos juntamente chorarem,
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 Se comi a sua novidade sem dinheiro, e suffoquei a alma dos seus donos,
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Por trigo me produza cardos, e por cevada joio. Acabaram-se as palavras de Job.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
