Jó 30
1 Porém agora se riem de mim os de menos edade do que eu, cujos paes eu teria desdenhado de pôr com os cães do meu rebanho.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 De que tambem me serviria a força das suas mãos? já de velhice se tinham esgotado n'elles.
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 De mingua e fome andavam sós, e recolhiam-se para os logares seccos, tenebrosos, assolados e desertos.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Apanhavam malvas junto aos arbustos, e o seu mantimento eram as raizes dos zimbros.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Do meio dos homens foram expulsos, e gritavam contra elles, como contra o ladrão:
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Para habitarem nos barrancos dos valles, e nas cavernas da terra e das rochas.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Bramavam entre os arbustos, e ajuntavam-se debaixo das ortigas.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Eram filhos de doidos, e filhos de gente sem nome, e da terra foram expulsos.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 Porém agora sou a sua canção, e lhes sirvo de rifão.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Abominam-me, e fogem para longe de mim, e do meu rosto não reteem o seu escarro.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Porque Deus desatou o meu cordão, e me opprimiu, pelo que sacudiram de si o freio perante o meu rosto.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 Á direita se levantam os moços; empurram os meus pés, e preparam contra mim os seus caminhos de destruição.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Desbarataram-me o meu caminho: promovem a minha miseria: não teem ajudador.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Veem contra mim como por uma grande brecha, e revolvem-se entre a assolação.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Sobrevieram-me pavores; como vento perseguem a minha honra, e como nuvem passou a minha felicidade.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 E agora derrama-se em mim a minha alma: os dias da afflicção se apoderaram de mim.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 De noite se me traspassam os meus ossos, e os pulsos das minhas veias não descançam.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Pela grandeza da força das dôres se demudou o meu vestido, e elle como o cabeção da minha tunica me cinge.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Lançou-me na lama, e fiquei similhante ao pó e á cinza.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Clamo a ti, porém tu não me respondes: estou em pé, porém para mim não attentas.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Tornaste-te a ser cruel contra mim: com a força da tua mão resistes violentamente.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Levantas-me sobre o vento, fazes-me cavalgar sobre elle, e derretes-me o ser.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Porque eu sei que me levarás á morte e á casa do ajuntamento determinado a todos os viventes.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 Porém não estenderá a mão para o montão de terra, se houve clamor n'elles contra mim na sua desventura.
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Porventura, não chorei sobre aquelle que estava afflicto? ou não se angustiou a minha alma pelo necessitado?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Todavia aguardando eu o bem, então me veiu o mal, e esperando eu a luz, veiu a escuridão.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 As minhas entranhas ferveram e não estão quietas: os dias da afflicção me surprehenderam.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Denegrido ando, porém não do sol, e, levantando-me na congregação, clamo por soccorro.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Irmão me fiz dos dragões, e companheiro dos abestruzes.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Ennegreceu-se a minha pelle sobre mim, e os meus ossos estão queimados do calor.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Pelo que se trocou a minha harmonia em lamentação, e o meu orgão em voz dos que choram.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
