Jó 3
1 Depois d'isto abriu Job a sua bocca, e amaldiçoou o seu dia.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 E Job respondeu, e disse:
És szóla Jób, és monda:
3 Pereça o dia em que nasci, e a noite em que se disse: Foi concebido um homem!
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Converta-se aquelle dia em trevas; e Deus de cima não tenha cuidado d'elle, nem resplandeça sobre elle a luz.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Contaminem-n'o as trevas e a sombra de morte; habitem sobre elle nuvens: a escuridão do dia o espante!
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 A escuridão tome aquella noite, e não se goze entre os dias do anno, e não entre no numero dos mezes!
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Ah que solitaria seja aquella noite, e suave musica não entre n'ella!
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Amaldiçoem-n'a aquelles que amaldiçoam o dia, que estão promptos para levantar o seu pranto.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Escureçam-se as estrellas do seu crepusculo; que espere a luz, e não venha: e não veja as pestanas dos olhos da alva!
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Porque não fechou as portas do ventre; nem escondeu dos meus olhos a canceira?
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Porque não morri eu desde a madre? e em saindo do ventre, não expirei?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Porque me receberam os joelhos? e porque os peitos, para que mamasse?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Porque já agora jazera e repousara; dormiria, e então haveria repouso para mim.
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 Com os reis e conselheiros da terra, que se edificavam casas nos logares assolados,
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 Ou com os principes que tinham oiro, que enchiam as suas casas de prata,
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Ou como aborto occulto, não existiria: como as creanças que não viram a luz.
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Ali os maus cessam de perturbar: e ali repousam os cançados.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Ali os presos juntamente repousam, e não ouvem a voz do exactor:
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Ali está o pequeno e o grande, e o servo fica livre de seu senhor.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Porque se dá luz ao miseravel, e vida aos amargosos d'animo?
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 Que esperam a morte, e não se acha: e cavam em busca d'ella mais do que de thesouros occultos:
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 Que d'alegria saltam, e exultam, achando a sepultura:
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 Ao homem, cujo caminho é occulto, e a quem Deus o encobriu?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Porque antes do meu pão vem o meu suspiro: e os meus gemidos se derramam como agua.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Porque o temor que temo me veiu: e o que receiava me aconteceu.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Nunca estive descançado, nem soceguei, nem repousei, mas veiu sobre mim a perturbação.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
