Jó 21
1 Respondeu porém Job, e disse:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Ouvi attentamente as minhas razões; e isto vos sirva de consolações.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Soffrei-me, e eu fallarei: e, havendo eu fallado, zombae.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Porventura eu me queixo a algum homem? porém, ainda que assim fosse, porque se não angustiaria o meu espirito?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Olhae para mim, e pasmae: e ponde a mão sobre a bocca.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Porque, quando me lembro d'isto, me perturbo, e a minha carne é sobresaltada d'horror.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Por que razão vivem os impios? envelhecem, e ainda se esforçam em poder?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 A sua semente se estabelece com elles perante a sua face; e os seus renovos perante os seus olhos.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 As suas casas teem paz, sem temor; e a vara de Deus não está sobre elles.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 O seu touro gera, e não falha: pare a sua vacca, e não aborta.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Mandam fóra as suas creanças, como a um rebanho, e seus filhos andam saltando.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Levantam a voz, ao som do tamboril e da harpa, e alegram-se ao som dos orgãos.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 E, todavia, dizem a Deus: Retirate de nós; porque não desejamos ter conhecimento dos teus caminhos.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Quem é o Todo-poderoso, para que nós o sirvamos? e que nos aproveitará que lhe façamos orações?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Vêde porém que o seu bem não está na mão d'elles: esteja longe de mim o conselho dos impios!
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Quantas vezes succede que se apaga a candeia dos impios, e lhes sobrevem a sua destruição? e Deus na sua ira lhes reparte dôres!
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Porque são como a palha diante do vento, e como a pragana, que arrebata o redemoinho.
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Deus guarda a sua violencia para seus filhos, e lhe dá o pago, que o sente.
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Seus olhos vêem a sua ruina, e elle bebe do furor do Todo-poderoso.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Porque, que prazer teria na sua casa, depois de si, cortando-se-lhe o numero dos seus mezes?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Porventura a Deus se ensinaria sciencia, a elle que julga os excelsos?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Este morre na força da sua plenitude, estando todo quieto e socegado.
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Os seus baldes estão cheios de leite, e os seus ossos estão regados de tutanos.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 E outro morre, ao contrario, na amargura do seu coração, não havendo comido do bem.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Juntamente jazem no pó, e os bichos os cobrem.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Eis que conheço bem os vossos pensamentos: e os maus intentos com que injustamente me fazeis violencia.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Porque direis: Onde está a casa do principe? e onde a tenda das moradas dos impios?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Porventura o não perguntastes aos que passam pelo caminho? e não conheceis os seus signaes?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Que o mau é preservado para o dia da destruição; e são levados no dia do furor.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Quem accusará diante d'elle o seu caminho? e quem lhe dará o pago do que faz?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Finalmente é levado ás sepulturas, e vigia no montão.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Os torrões do valle lhe são doces, e attrahe a si a todo o homem; e diante de si ha innumeraveis.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Como pois me consolaes com vaidade? pois nas vossas respostas ainda resta a transgressão.
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
