Jó 19
1 Respondeu porém Job, e disse:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Até quando entristecereis a minha alma, e me quebrantareis com palavras?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Já dez vezes me envergonhastes; vergonha não tendes: contra mim vos endureceis.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Embora haja eu, na verdade, errado, comigo ficará o meu erro.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Se devéras vos levantaes contra mim, e me arguis com o meu opprobrio,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Sabei agora que Deus é o que me transtornou, e com a sua rede me cercou.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Eis que clamo: Violencia; porém não sou ouvido; grito: Soccorro; porém não ha justiça.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 O meu caminho entrincheirou, e já não posso passar, e nas minhas veredas poz trevas.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Da minha honra me despojou; e tirou-me a corôa da minha cabeça.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Derribou-me elle em roda, e eu me vou, e arrancou a minha esperança, como a uma arvore.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 E fez inflammar contrar mim a sua ira, e me reputou para comsigo, como a seus inimigos.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Juntas vieram as suas tropas, e prepararam contra mim o seu caminho, e se acamparam ao redor da minha tenda.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Poz longe de mim a meus irmãos, e os que me conhecem devéras me estranharam.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Os meus parentes me deixaram, e os meus conhecidos se esqueceram de mim.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Os meus domesticos e as minhas servas me reputaram como um estranho, e vim a ser um estrangeiro aos seus olhos.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Chamei a meu creado, e elle me não respondeu, supplicando-lhe eu por minha propria bocca.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 O meu bafo se fez estranho a minha mulher, e eu a supplico pelos filhos do meu corpo.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Até os rapazes me desprezam, e, levantando-me eu, fallam contra mim.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Todos os homens do meu secreto conselho me abominam, e até os que eu amava se tornaram contra mim.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Os meus ossos se apegaram á minha pelle e á minha carne, e escapei só com a pelle dos meus dentes.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Compadecei-vos de mim, amigos meus, compadecei-vos de mim, porque a mão de Deus me tocou.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Porque me perseguis assim como Deus, e da minha carne vos não fartaes?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Quem me déra agora, que as minhas palavras se escrevessem! quem me dera, que se gravassem n'um livro!
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 E que, com penna de ferro, e com chumbo, para sempre fossem esculpidas na rocha!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Porque eu sei que o meu Redemptor vive, e que estará em pé no derradeiro dia sobre o pó.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 E depois de roida a minha pelle, comtudo desde a minha carne verei a Deus,
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 A quem eu verei por mim mesmo, e os meus olhos o verão, e não outro: e por isso os meus rins se consomem no meu seio.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Na verdade, que devieis dizer: Porque o perseguimos? Pois a raiz da accusação se acha em mim.
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Temei vós mesmos a espada; porque o furor traz os castigos da espada, para saberdes que haverá um juizo.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
