Jó 19
1 Respondeu porém Job, e disse:
Felelt Jób és mondta:
2 Até quando entristecereis a minha alma, e me quebrantareis com palavras?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 Já dez vezes me envergonhastes; vergonha não tendes: contra mim vos endureceis.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 Embora haja eu, na verdade, errado, comigo ficará o meu erro.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 Se devéras vos levantaes contra mim, e me arguis com o meu opprobrio,
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Sabei agora que Deus é o que me transtornou, e com a sua rede me cercou.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Eis que clamo: Violencia; porém não sou ouvido; grito: Soccorro; porém não ha justiça.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 O meu caminho entrincheirou, e já não posso passar, e nas minhas veredas poz trevas.
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 Da minha honra me despojou; e tirou-me a corôa da minha cabeça.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 Derribou-me elle em roda, e eu me vou, e arrancou a minha esperança, como a uma arvore.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 E fez inflammar contrar mim a sua ira, e me reputou para comsigo, como a seus inimigos.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 Juntas vieram as suas tropas, e prepararam contra mim o seu caminho, e se acamparam ao redor da minha tenda.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 Poz longe de mim a meus irmãos, e os que me conhecem devéras me estranharam.
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 Os meus parentes me deixaram, e os meus conhecidos se esqueceram de mim.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 Os meus domesticos e as minhas servas me reputaram como um estranho, e vim a ser um estrangeiro aos seus olhos.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 Chamei a meu creado, e elle me não respondeu, supplicando-lhe eu por minha propria bocca.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 O meu bafo se fez estranho a minha mulher, e eu a supplico pelos filhos do meu corpo.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Até os rapazes me desprezam, e, levantando-me eu, fallam contra mim.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 Todos os homens do meu secreto conselho me abominam, e até os que eu amava se tornaram contra mim.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Os meus ossos se apegaram á minha pelle e á minha carne, e escapei só com a pelle dos meus dentes.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Compadecei-vos de mim, amigos meus, compadecei-vos de mim, porque a mão de Deus me tocou.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Porque me perseguis assim como Deus, e da minha carne vos não fartaes?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Quem me déra agora, que as minhas palavras se escrevessem! quem me dera, que se gravassem n'um livro!
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 E que, com penna de ferro, e com chumbo, para sempre fossem esculpidas na rocha!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 Porque eu sei que o meu Redemptor vive, e que estará em pé no derradeiro dia sobre o pó.
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 E depois de roida a minha pelle, comtudo desde a minha carne verei a Deus,
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 A quem eu verei por mim mesmo, e os meus olhos o verão, e não outro: e por isso os meus rins se consomem no meu seio.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 Na verdade, que devieis dizer: Porque o perseguimos? Pois a raiz da accusação se acha em mim.
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Temei vós mesmos a espada; porque o furor traz os castigos da espada, para saberdes que haverá um juizo.
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
