Jó 16
1 Então respondeu Job, e disse:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Tenho ouvido muitas coisas como estas: todos vós sois consoladores molestos.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Porventura não terão fim estas palavras de vento? ou que te irrita, para assim responderes?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Fallaria eu tambem como vós fallaes, se a vossa alma estivesse em logar da minha alma? ou amontoaria palavras contra vós, e menearia contra vós a minha cabeça?
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Antes vos fortaleceria com a minha bocca, e a consolação dos meus labios abrandaria a dôr.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Se eu fallar, a minha dôr não cessa, e, calando-me eu, que mal me deixa?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Na verdade, agora me molestou: tu assolaste toda a minha companhia.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Testemunha d'isto é que já me fizeste enrugado, e a minha magreza já se levanta contra mim, e no meu rosto testifica contra mim.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Na sua ira me despedaçou, e elle me perseguiu; rangeu os seus dentes contra mim: aguça o meu adversario os seus olhos contra mim.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Bocejam com a sua bocca contra mim; com desprezo me feriram nos queixos, e contra mim se ajuntam todos.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Entrega-me Deus ao perverso, e nas mãos dos impios me faz cair.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Descançado estava eu, porém elle me quebrantou; e pegou-me pela cerviz, e me despedaçou; tambem me poz por seu alvo.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 Cercam-me os seus frecheiros; atravessa-me os rins, e não me poupa, e o meu fel derrama em terra.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Quebranta-me com quebranto sobre quebranto: arremette contra mim como um valente.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Cosi sobre a minha pelle o sacco, e revolvi a minha cabeça no pó.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 O meu rosto todo está descorado de chorar, e sobre as minhas palpebras está a sombra da morte:
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Não havendo porém violencia nas minhas mãos, e sendo pura a minha oração.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 Ah! terra, não cubras o meu sangue; e não haja logar para o meu clamor!
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Eis que tambem agora está a minha testemunha no céu, e a minha testemunha nas alturas.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Os meus amigos são os que zombam de mim; os meus olhos se desfazem em lágrimas diante de Deus.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Ah! se se podesse contender com Deus pelo homem, como o filho do homem pelo seu amigo!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 Porque se passarão poucos annos; e eu seguirei o caminho por onde não tornarei.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
