Jó 14
1 O homem nascido da mulher é curto de dias e farto de inquietação.
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 Sae como a flor, e se corta; foge tambem como a sombra, e não permanece.
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 E sobre este tal abres os teus olhos, e a mim me fazes entrar no juizo comtigo.
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 Quem do immundo tirará o puro? Ninguem.
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 Visto que os seus dias estão determinados, comtigo está o numero dos seus dias; e tu lhe pozeste limites, e não passará além d'elles.
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 Desvia-te d'elle, para que tenha repouso, até que, como o jornaleiro, tenha contentamento no seu dia.
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 Porque ha esperança para a arvore que, se fôr cortada, ainda se renovará, e não cessarão os seus renovos
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 Se se envelhecer na terra a sua raiz, e morrer o seu tronco no pó,
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 Ao cheiro das aguas brotará, e dará ramos para a planta.
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 Porém, morrendo o homem, está abatido: e dando o homem o espirito, então onde está?
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 Como as aguas se retiram do mar, e o rio se esgota, e fica secco,
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 Assim o homem se deita, e não se levanta: até que não haja mais céus não acordarão nem se erguerão de seu somno.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 Oxalá me escondesses na sepultura, e me occultasses até que a tua ira se desviasse: e me pozesses um limite, e te lembrasses de mim! (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 Morrendo o homem, porventura tornará a viver? todos os dias de meu combate esperaria, até que viesse a minha mudança?
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 Chama-me, e eu te responderei, e affeiçoa-te á obra de tuas mãos.
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 Pois agora contas os meus passos: porventura não vigias sobre o meu peccado?
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 A minha transgressão está sellada n'um sacco, e amontoas as minhas iniquidades.
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 E, na verdade, caindo a montanha, desfaz-se: e a rocha se remove do seu logar.
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 As aguas gastam as pedras, as cheias afogam o pó da terra: e tu fazes perecer a esperança do homem.
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 Tu para sempre prevaleces contra elle, e elle passa; tu, mudando o seu rosto, o despedes.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 Os seus filhos estão em honra, sem que elle o saiba: ou ficam minguados sem que elle o perceba:
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 Mas a sua carne n'elle tem dôres: e a sua alma n'elle lamenta.
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
