Jó 13
1 Eis que tudo isto viram os meus olhos, e os meus ouvidos o ouviram e entenderam.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Como vós o sabeis, o sei eu tambem; não vos sou inferior.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Mas eu fallarei ao Todo-poderoso, e quero defender-me para com Deus.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Vós porém sois inventores de mentiras, e vós todos medicos que não valem nada.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Oxalá vos calasseis de todo! que isso seria a vossa sabedoria.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Ouvi agora a minha defeza, e escutae os argumentos dos meus labios.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Porventura por Deus fallareis perversidade? e por elle fallareis engano?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Ou fareis acceitação da sua pessoa? ou contendereis por Deus?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Ser-vos-hia bom, se elle vos esquadrinhasse? ou zombareis d'elle, como se zomba d'algum homem?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Certamente vos reprehenderá, se em occulto fizerdes acceitação de pessoas.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Porventura não vos espantará a sua alteza? e não cairá sobre vós o seu temor?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 As vossas memorias são como a cinza: as vossas alturas como alturas de lodo.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Calae-vos perante mim, e fallarei eu, e que fique alliviado algum tanto.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Por que razão tomo eu a minha carne com os meus dentes, e ponho a minha vida na minha mão?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Ainda que me matasse, n'elle esperarei; comtudo os meus caminhos defenderei diante d'elle.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Tambem elle será a salvação minha: porém o hypocrita não virá perante o seu rosto
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Ouvi com attenção as minhas razões, e com os vossos ouvidos a minha declaração.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Eis que já tenho ordenado a minha causa, e sei que serei achado justo.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Quem é o que contenderá comigo? se eu agora me calasse, daria o espirito.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Duas coisas sómente não faças para comigo; então me não esconderei do teu rosto:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Desvia a tua mão para longe, de sobre mim, e não me espante o teu terror.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Chama, pois, e eu responderei; ou eu fallarei, e tu responde-me.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Quantas culpas e peccados tenho eu? notifica-me a minha transgressão e o meu peccado.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Porque escondes o teu rosto, e me tens por teu inimigo?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Porventura quebrantarás a folha arrebatada do vento? e perseguirás o restolho secco?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Porque escreves contra mim amarguras e me fazes herdar as culpas da minha mocidade?
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Tambem pões no tronco os meus pés, e observas todos os meus caminhos, e marcas as solas dos meus pés.
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Envelhecendo-se entretanto elle com a podridão, e como o vestido, ao qual roe a traça.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
