< Jó 12 >
1 Então Job respondeu, e disse:
Felélt Jób és mondta:
2 Na verdade, que só vós sois o povo, e comvosco morrerá a sabedoria.
Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség!
3 Tambem eu tenho um coração como vós, e não vos sou inferior: e quem não sabe taes coisas como estas?
Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék?
4 Eu sou irrisão aos meus amigos; eu, que invoco a Deus, e elle me responde; o justo e o recto servem de irrisão.
Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan!
5 Tocha desprezivel é na opinião do que está descançado, aquelle que está prompto a tropeçar com os pés.
A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak.
6 As tendas dos assoladores teem descanço, e os que provocam a Deus estão seguros; nas suas mãos Deus lhes põe tudo.
Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja.
7 Mas, pergunta agora ás bestas, e cada uma d'ellas t'o ensinará: e ás aves dos céus, e ellas t'o farão saber;
Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked;
8 Ou falla com a terra, e ella t'o ensinará: até os peixes do mar t'o contarão.
vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai.
9 Quem não entende por todas estas coisas que a mão do Senhor faz isto?
Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt;
10 Em cuja mão está a alma de tudo quanto vive, e o espirito de toda a carne humana.
kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme.
11 Porventura o ouvido não provará as palavras, como o paladar gosta as comidas?
Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg?
12 Com os edosos está a sabedoria, e na longura de dias o entendimento.
Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség.
13 Com elle está a sabedoria e a força: conselho e entendimento tem.
Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség!
14 Eis que elle derriba, e não se reedificará: encerra o homem, e não se lhe abrirá.
Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki.
15 Eis que elle retem as aguas, e se seccam; e as larga, e transtornam a terra.
Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet.
16 Com elle está a força e a sabedoria: seu é o errante e o que o faz errar.
Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő.
17 Aos conselheiros leva despojados, e aos juizes faz desvairar.
Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja;
18 Solta a atadura dos reis, e ata o cinto aos seus lombos.
a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra;
19 Aos principes leva despojados, aos poderosos transtorna.
járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti;
20 Aos acreditados tira a falla, e toma o entendimento aos velhos.
megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi;
21 Derrama desprezo sobre os principes, e affrouxa o cinto dos violentos.
csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja.
22 As profundezas das trevas manifesta, e a sombra da morte traz á luz.
Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt.
23 Multiplica as gentes e as faz perecer; espalha as gentes, e as guia.
Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi.
24 Tira o coração aos chefes das gentes da terra, e os faz vaguear pelos desertos, sem caminho.
Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban;
25 Nas trevas andam ás apalpadelas, sem terem luz, e os faz desatinar como ebrios.
tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.