Gênesis 43

1 E a fome era gravissima na terra.

Az éhség pedig nyomasztó volt az országban.

2 E aconteceu que, como acabaram de comer o mantimento que trouxeram do Egypto, disse-lhes seu pae: Tornae, comprae-nos um pouco de alimento.

És volt, midőn egészen elfogyasztották a gabonát, melyet hoztak Egyiptomból, mondta nekik atyjuk: Menjetek vissza, vegyetek nekünk egy kevés eleséget.

3 Mas Judah respondeu-lhe, dizendo: Fortemente nos protestou aquelle varão, dizendo: Não vereis a minha face, se o vosso irmão não vier comvosco.

És szólt hozzá Júda, mondván: Óva intett bennünket a férfiú, mondván: Ne lássátok színemet, hacsak nincs testvéretek veletek.

4 Se enviares comnosco o nosso irmão, desceremos, e te compraremos alimento;

Ha tehát elereszted testvérünket velünk, lemegyünk és veszünk neked eleséget;

5 Mas se não o enviares, não desceremos; porquanto aquelle varão nos disse: Não vereis a minha face, se o vosso irmão não vier comvosco.

ha pedig nem ereszted el, nem megyünk le, mert a férfiú megmondta nekünk: Ne lássátok színemet, hacsak nincs testvéretek veletek.

6 E disse Israel: Porque me fizestes tal mal, fazendo saber áquelle varão que tinheis ainda outro irmão?

És mondta Izrael: Miért tettetek velem rosszat, tudtára adván a férfiúnak, hogy van még testvéretek?

7 E elles disseram: Aquelle varão particularmente nos perguntou por nós, e pela nossa parentela, dizendo: Vive ainda vosso pae? tendes mais um irmão? e respondemos-lhe conforme as mesmas palavras. Podiamos nós saber que diria: Trazei vosso irmão?

És ők mondták: Kérdezősködött a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-e még atyátok, van-e még testvéretek? És mi tudtára adtuk e szavak szerint; tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani, hozzátok le testvéreteket?

8 Então disse Judah a Israel, seu pae: Envia o mancebo commigo, e levantar-nos-hemos, e iremos, para que vivamos, e não morramos, nem nós, nem tu, nem os nossos filhos.

És mondta Júda Izraelnek, az ő atyjának: Ereszd csak el a fiút én velem, hogy fölkerekedjünk és elmenjünk, hogy éljünk és meg ne haljunk, mi is, te is és gyermekeink is.

9 Eu serei fiador por elle, da minha mão o requererás; se eu não t'o trouxer, e não o pozer perante a tua face, serei réu de crime para comtigo para sempre:

Én kezeskedem érte, az én kezemből követeld; ha nem hozom őt el hozzád és odaállítom eléd, akkor vétkeztem ellened minden időre.

10 E se nós não nos tivessemos detido, certamente já estariamos segunda vez de volta.

Mert ha nem késlekedtünk volna, bizony mostmár visszatértünk volna kétszer.

11 Então disse-lhes Israel, seu pae: Pois que assim é, fazei isso; tomae do mais precioso d'esta terra em vossos vasos, e levae ao varão um presente: um pouco de balsamo, e um pouco de mel, especiarias, e myrrha, terebintho e amendoas;

És mondta nekik Izrael, az ő atyjuk: Ha már így van, ezt tegyétek: Vegyetek az ország legjavából edényeitekbe és vigyétek le a férfiúnak ajándék gyanánt; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszereket is lótuszt, pisztáciadiót és mandolát.

12 E tomae em vossas mãos dinheiro dobrado, e o dinheiro que tornou na bocca dos vossos saccos tornae a levar em vossas mãos; bem pode ser que fosse erro;

Meg kétszeres pénzt vegyetek kezetekbe; a pénzt is, melyet visszatettek zsákjaitok szájába; vigyétek vissza kezetekben, talán tévedés az.

13 Tomae tambem a vosso irmão, e levantae-vos, e voltae áquelle varão;

Testvéreteket is vegyétek, kerekedjetek föl és menjetek vissza a férfiúhoz.

14 E Deus Todo-poderoso vos dê misericordia diante do varão, para que deixe vir comvosco vosso outro irmão, e Benjamin; e eu, se fôr desfilhado, desfilhado ficarei.

És Isten, a Mindenható adjon nektek irgalmat a férfiú előtt, hogy elbocsássa veletek másik testvéreteket és Benjámint; én pedig amint megfosztattam gyermekeimtől, hát legyek megfosztva!

15 E os varões tomaram aquelle presente, e tomaram dinheiro dobrado em suas mãos, e a Benjamin: e levantaram-se, e desceram ao Egypto, e apresentaram-se diante da face de José.

És vették az emberek ezt az ajándékot és kétszeres pénzt vettek kezükbe, meg Benjámint; fölkerekedtek, lementek Egyiptomba és odaállottak József elé.

16 Vendo pois José a Benjamin com elles, disse ao que estava sobre a sua casa: Leva estes varões á casa, e mata rezes, e apresta; porque estes varões comerão commigo ao meio dia.

Midőn látta József velük Benjámint, mondta annak, aki háza fölött volt: Vidd be az embereket a házba, vágj vágóállatot és készítsd el, mert nálam fognak enni az emberek délben.

17 E o varão fez como José dissera, e o varão levou aquelles varões á casa de José

És a férfiú úgy tett, amint József mondta és bevitte a férfiú az embereket József házába.

18 Então temeram aquelles varões, porquanto foram levados á casa de José, e diziam: Por causa do dinheiro que d'antes foi tornado nos nossos saccos, fomos levados aqui, para nos criminar e cair sobre nós, para que nos tome por servos, e a nossos jumentos.

Az emberek pedig megfélemlettek, hogy bevitettek József házába és mondták: A pénz miatt, mely visszakerült zsákjainkba elsőízben, visznek be minket, hogy ránk támadjanak és ránk vessék magukat és elvegyenek bennünket rabszolgáknak, és szamarainkat.

19 Por isso chegaram-se ao varão que estava sobre a casa de José, e fallaram com elle á porta da casa,

És odaléptek a férfiúhoz, ki József háza fölött volt, és szóltak hozzá a ház bejáratában,

20 E disseram: Ai! senhor meu, certamente descemos d'antes a comprar mantimento;

és mondták: Kérünk, uram! lejöttünk első ízben, hogy eleséget vegyünk;

21 E aconteceu que, chegando nós á venda, e abrindo os nossos saccos, eis que o dinheiro de cada varão estava na bocca do seu sacco, nosso dinheiro por seu peso; e tornamos a trazel-o em nossas mãos;

és volt, midőn bementünk a szállásra és kinyitottuk zsákjainkat, íme, mindegyiknek a pénze zsákja szájában van, pénzünk az ő súlya szerint; mi pedig visszahoztuk azt kezünkben.

22 Tambem trouxemos outro dinheiro em nossas mãos, para comprar mantimento; não sabemos quem tenha posto o nosso dinheiro nos nossos saccos.

Meg másik pénzt hoztunk le kezünkben, hogy eleséget vegyünk; nem tudjuk, ki tette pénzünket zsákjainkba.

23 E elle disse: Paz seja comvosco, não temaes; o vosso Deus, e o Deus de vosso pae, vos tem dado um thesoiro nos vossos saccos; o vosso dinheiro me chegou a mim. E trouxe-lhes fóra a Simeão.

De ő mondta: Béke veletek! Ne féljetek, Istenetek és atyátok Istene adott nektek kincset zsákjaitokba, pénzetek eljutott hozzám. És kivezette hozzájuk Simont.

24 Depois levou o varão aquelles varões á casa de José, e deu-lhes agua, e lavaram os seus pés; tambem deu pasto aos seus jumentos.

És bevitte a férfiú az embereket József házába, adott vizet, megmosták lábaikat és adott abrakot szamaraiknak.

25 E prepararam o presente, para quando José viesse ao meio dia; porque tinham ouvido que ali haviam de comer pão.

Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József bejött délben; mert hallották, hogy ott fognak enni ételt.

26 Vindo pois José a casa, trouxeram-lhe a casa o presente, que estava na sua mão; e inclinaram-se a elle á terra.

Midőn József bejött a házba, bevitték neki az ajándékot, mely kezükben volt, a házba; és leborultak előtte a földre.

27 E elle lhes perguntou como estavam, e disse: Vosso pae, o velho de quem fallastes, está bem? ainda vive?

És ő kérdezte őket jólétükről és mondta: Békességben van-e öreg atyátok, akiről szóltatok, vajon él-e még?

28 E elles disseram: Bem está o teu servo, nosso pae vive ainda. E abaixaram a cabeça, e inclinaram-se.

És ők mondták: Békességben van szolgád, a mi atyánk, még él; meghajoltak és leborultak.

29 E elle levantou os seus olhos, e viu a Benjamin, seu irmão, filho de sua mãe, e disse: Este é vosso irmão mais novo de quem me fallastes? Depois elle disse: Deus te dê a sua graça, meu filho

Ő pedig felvetette szemeit és meglátta Benjámint, az ő testvérét, anyjának fiát és mondta: Ez a legkisebb testvéretek, akiről nekem szóltatok? És mondta: Isten legyen kegyes irántad, fiam!

30 E José apressou-se, porque as suas entranhas moveram-se para o seu irmão, e procurou onde chorar; e entrou na camara, e chorou ali.

De József sietett, mert kigyulladt szeretete testvére iránt és sírni akart; bement a szobába és ott sírt.

31 Depois lavou o seu rosto, e saiu; e conteve-se, e disse: Ponde pão.

Azután megmosta az arcát és kiment; tartóztatta magát és mondta: Hozzátok az ételt.

32 E pozeram-lhe a elle á parte, e a elles á parte, e aos egypcios, que comiam com elle, á parte; porque os egypcios não podem comer pão com os hebreus, porquanto é abominação para os egypcios.

És hozták, neki külön és nekik külön és az egyiptomiaknak, akik vele ettek, külön, mert nem bírtak az egyiptomiak enni a héberekkel ételt, mert utálat az az egyiptomiaknak.

33 E assentaram-se diante d'elle, o primogenito segundo a sua primogenitura, e o menor segundo a sua menoridade: do que os varões se maravilhavam entre si.

És leültek előtte, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint és a fiatalabb fiatalsága szerint és bámultak a férfiak egymásra.

34 E apresentou-lhes as porções que estavam diante d'elle; porém a porção de Benjamin era cinco vezes maior do que as porções d'elles todos. E elles beberam, e se regalaram com elle.

És vittek ajándékokat ő tőle hozzájuk és több volt Benjámin ajándéka valamennyinek az ajándékánál ötszörte; és ittak és megrészegedtek nála.