Psalmów 147
1 Chwalcie PANA, bo dobrze [jest] śpiewać naszemu Bogu; jest [to] bowiem miłe i piękna jest chwała.
Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2 PAN buduje Jeruzalem [i] gromadzi rozproszonych Izraela.
Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3 On uzdrawia skruszonych w sercu i opatruje ich rany.
Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4 On liczy gwiazdy, nazywa każdą z nich po imieniu.
számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5 Wielki [jest] nasz Pan i zasobny w moc; jego mądrość jest niezmierzona.
Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6 PAN podnosi pokornych, [a] niegodziwych poniża aż do ziemi.
Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7 Śpiewajcie PANU z dziękczynieniem; śpiewajcie naszemu Bogu przy dźwiękach harfy;
Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8 Który okrywa niebiosa obłokami [i] przygotowuje deszcz dla ziemi; który sprawia, że trawa rośnie na górach;
A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Który daje pokarm bydłu i młodym krukom wołającym [do niego].
megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10 Nie lubuje się w mocy konia ani nie ma upodobania w goleniach mężczyzny.
Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11 PAN ma upodobanie w tych, którzy się go boją, którzy ufają jego miłosierdziu.
Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12 Chwal PANA, Jeruzalem; chwal swego Boga, Syjonie.
Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13 On bowiem umacnia zasuwy twoich bram i błogosławi synów twoich pośród ciebie.
Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14 Zapewnia pokój w twoich granicach i syci cię najwyborniejszą pszenicą.
Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15 On wysyła swój rozkaz na ziemię; szybko biegnie jego słowo.
ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16 On daje śnieg jak wełnę, rozsypuje szron jak popiół.
ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17 Rzuca swój lód jak okruchy; któż ostoi się przed jego zimnem?
dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18 Posyła swoje słowo i [lody] topnieją; wionie swym wiatrem i wody spływają.
Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19 Oznajmia swe słowo Jakubowi, swe prawa i sądy Izraelowi.
Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20 Nie uczynił tak żadnemu narodowi, nie poznali jego sądów. Alleluja.
Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
