Lamentacje 5
1 Wspomnij, PANIE, na to, co nas spotkało. Spójrz i zobacz nasze pohańbienie.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Nasze dziedzictwo przypadło obcym, a nasze domy – cudzoziemcom.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Staliśmy się sierotami, bez ojca; nasze matki są jak wdowy.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Własną wodę pijemy za pieniądze, nasze drwa za pieniądze kupujemy.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Prześladowanie ciąży na naszym karku. Pracujemy, [a] nie dają nam odpocząć.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Podawaliśmy rękę Egipcjanom i Asyryjczykom, aby nasycić się chlebem.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Nasi ojcowie zgrzeszyli, nie ma ich, a my nosimy ich nieprawość.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Niewolnicy panują nad nami, nie ma nikogo, kto by nas wybawił z ich ręki.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Z narażeniem życia szukamy swego chleba z powodu miecza [na] pustyni.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Nasza skóra jak piec zaciemniła się od strasznego głodu.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Kobiety na Syjonie hańbiono, a panny – w miastach Judy.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Książęta byli wieszani ich rękami, oblicza starszych nie uszanowano.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Młodzieńców wzięli do młócenia, dzieci padały pod [ciężarem] drewna.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Starcy w bramach już nie siadają, młodzieńcy przestali [śpiewać] swoje pieśni.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Radość zniknęła z naszych serc, nasze pląsanie zamieniło się w żałobę.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Spadła korona z naszej głowy. Biada nam, bo zgrzeszyliśmy!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Dlatego nasze serce omdlewa, dlatego nasze oczy są zaćmione.
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Z powodu spustoszonej góry Syjonu lisy chodzą po niej.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Ty, PANIE, trwasz na wieki, twój tron z pokolenia na pokolenie.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Czemu zapominasz o nas na wieki i opuszczasz nas na tak długi czas?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Nawróć nas do siebie, PANIE, a będziemy nawróceni; odnów nasze dni, jak dawniej.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Czy odrzuciłeś nas całkowicie? Czy bardzo się na nas gniewałeś?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
