ਜ਼ਬੂਰ 109
A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16 ੧੬ ਕਿਉਂ ਜੋ ਉਹ ਨੇ ਦਯਾ ਕਰਨੀ ਚੇਤੇ ਨਾ ਰੱਖੀ, ਪਰ ਉਹ ਮਸਕੀਨ, ਕੰਗਾਲ ਤੇ ਟੁੱਟੇ ਦਿਲ ਵਾਲੇ ਨੂੰ ਮਾਰ ਸੁੱਟਣ ਲਈ ਪਿੱਛੇ ਪਿਆ,
Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17 ੧੭ ਹਾਂ, ਉਹ ਨੇ ਫਿਟਕਾਰ ਨਾਲ ਪ੍ਰੀਤ ਰੱਖੀ, ਸੋ ਉਹ ਉਸ ਤੇ ਆ ਪਈ, ਅਤੇ ਬਰਕਤ ਤੋਂ ਉਹ ਖੁਸ਼ ਨਹੀਂ ਸੀ, ਸੋ ਉਹ ਉਸ ਤੋਂ ਦੂਰ ਰਹੀ,
Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18 ੧੮ ਅਤੇ ਉਹ ਨੇ ਫਿਟਕਾਰ ਨੂੰ ਆਪਣੇ ਬਸਤਰ ਵਾਂਗੂੰ ਪਾਇਆ ਹੋਇਆ ਸੀ, ਅਤੇ ਉਹ ਪਾਣੀ ਵਾਂਗੂੰ ਉਹ ਦੇ ਅੰਦਰ, ਅਤੇ ਉਹ ਦੀਆਂ ਹੱਡੀਆਂ ਵਿੱਚ ਤੇਲ ਵਾਂਗੂੰ ਸਮਾਈ ਹੋਈ ਸੀ।
Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19 ੧੯ ਉਹ ਉਸ ਲਈ ਉਸ ਲੀੜੇ ਵਾਂਗੂੰ ਹੋ ਜਾਵੇ ਜਿਹ ਦੇ ਨਾਲ ਉਹ ਆਪਣੇ ਆਪ ਨੂੰ ਢੱਕੇ, ਤੇ ਉਸ ਪੇਟੀ ਵਾਂਗੂੰ ਜਿਹ ਦੇ ਨਾਲ ਉਹ ਆਪਣੀ ਕਮਰ ਕੱਸਦਾ ਰਹੇ!
Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
