ਅੱਯੂਬ 39
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 ੪ ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਬੱਚੇ ਤਕੜੇ ਹੋ ਜਾਂਦੇ, ਉਹ ਮੈਦਾਨ ਵਿੱਚ ਪਲਦੇ ਹਨ, ਉਹ ਨਿੱਕਲ ਜਾਂਦੇ ਹਨ ਅਤੇ ਮੁੜ ਉਹਨਾਂ ਕੋਲ ਨਹੀਂ ਆਉਂਦੇ।
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 ੧੦ ਕੀ ਤੂੰ ਜੰਗਲੀ ਸਾਨ੍ਹ ਨੂੰ ਰੱਸਿਆਂ ਨਾਲ ਬੰਨ੍ਹ ਕੇ ਆਪਣੇ ਵਾਹੁਣ ਵਿੱਚ ਚਲਾ ਸਕਦਾ ਹੈਂ? ਜਾਂ ਉਹ ਘਾਟੀਆਂ ਵਿੱਚ ਤੇਰੇ ਪਿੱਛੇ-ਪਿੱਛੇ ਸੁਹਾਗਾ ਫੇਰੇਗਾ?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 ੧੫ ਅਤੇ ਭੁੱਲ ਜਾਂਦੀ ਹੈ ਕਿ ਪੈਰਾਂ ਨਾਲ ਉਹ ਤੋੜੇ ਜਾ ਸਕਦੇ ਹਨ, ਅਤੇ ਖੇਤ ਦਾ ਕੋਈ ਜਾਨਵਰ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਮਿੱਧ ਸਕਦਾ ਹੈ।
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 ੧੬ ਉਹ ਆਪਣੇ ਬੱਚਿਆਂ ਨਾਲ ਸਖ਼ਤੀ ਕਰਦੀ ਹੈ, ਜਿਵੇਂ ਉਹ ਉਸ ਦੇ ਨਹੀਂ, ਭਾਵੇਂ ਉਸ ਦੀ ਪੀੜਾ ਅਕਾਰਥ ਜਾਵੇ, ਉਹ ਬੇਚਿੰਤ ਹੈ,
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 ੨੧ ਉਹ ਵਾਦੀ ਵਿੱਚ ਟਾਪ ਮਾਰਦਾ ਹੈ, ਅਤੇ ਆਪਣੇ ਬਲ ਵਿੱਚ ਖੁਸ਼ ਹੁੰਦਾ ਹੈ, ਉਹ ਹਥਿਆਰਬੰਦਾਂ ਦੇ ਟਾਕਰੇ ਲਈ ਨਿੱਕਲਦਾ ਹੈ।
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 ੨੪ ਉਹ ਜੋਸ਼ ਅਤੇ ਕਹਿਰ ਵਿੱਚ ਧਰਤੀ ਨੂੰ ਖਾਈ ਜਾਂਦਾ ਹੈ, ਜਦ ਤੁਰ੍ਹੀ ਦੀ ਅਵਾਜ਼ ਆਉਂਦੀ ਹੈ ਤਾਂ ਉਹ ਖੜ੍ਹਾ ਨਹੀਂ ਰਹਿੰਦਾ।
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 ੨੫ ਜਦ ਤੁਰ੍ਹੀ ਵੱਜਦੀ ਹੈ, ਉਹ ਹਿਣਕਦਾ ਹੈ, ਅਤੇ ਲੜਾਈ ਨੂੰ ਦੂਰੋਂ ਸੁੰਘ ਲੈਂਦਾ ਹੈ, ਅਤੇ ਸੈਨਾਪਤੀ ਦੀ ਗੱਜ ਅਤੇ ਲਲਕਾਰ ਨੂੰ ਵੀ!
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
