ਅੱਯੂਬ 39
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
4 ੪ ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਬੱਚੇ ਤਕੜੇ ਹੋ ਜਾਂਦੇ, ਉਹ ਮੈਦਾਨ ਵਿੱਚ ਪਲਦੇ ਹਨ, ਉਹ ਨਿੱਕਲ ਜਾਂਦੇ ਹਨ ਅਤੇ ਮੁੜ ਉਹਨਾਂ ਕੋਲ ਨਹੀਂ ਆਉਂਦੇ।
Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
10 ੧੦ ਕੀ ਤੂੰ ਜੰਗਲੀ ਸਾਨ੍ਹ ਨੂੰ ਰੱਸਿਆਂ ਨਾਲ ਬੰਨ੍ਹ ਕੇ ਆਪਣੇ ਵਾਹੁਣ ਵਿੱਚ ਚਲਾ ਸਕਦਾ ਹੈਂ? ਜਾਂ ਉਹ ਘਾਟੀਆਂ ਵਿੱਚ ਤੇਰੇ ਪਿੱਛੇ-ਪਿੱਛੇ ਸੁਹਾਗਾ ਫੇਰੇਗਾ?
Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
15 ੧੫ ਅਤੇ ਭੁੱਲ ਜਾਂਦੀ ਹੈ ਕਿ ਪੈਰਾਂ ਨਾਲ ਉਹ ਤੋੜੇ ਜਾ ਸਕਦੇ ਹਨ, ਅਤੇ ਖੇਤ ਦਾ ਕੋਈ ਜਾਨਵਰ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਮਿੱਧ ਸਕਦਾ ਹੈ।
s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
16 ੧੬ ਉਹ ਆਪਣੇ ਬੱਚਿਆਂ ਨਾਲ ਸਖ਼ਤੀ ਕਰਦੀ ਹੈ, ਜਿਵੇਂ ਉਹ ਉਸ ਦੇ ਨਹੀਂ, ਭਾਵੇਂ ਉਸ ਦੀ ਪੀੜਾ ਅਕਾਰਥ ਜਾਵੇ, ਉਹ ਬੇਚਿੰਤ ਹੈ,
keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
Ugráltatod-e mint a sáskát?
21 ੨੧ ਉਹ ਵਾਦੀ ਵਿੱਚ ਟਾਪ ਮਾਰਦਾ ਹੈ, ਅਤੇ ਆਪਣੇ ਬਲ ਵਿੱਚ ਖੁਸ਼ ਹੁੰਦਾ ਹੈ, ਉਹ ਹਥਿਆਰਬੰਦਾਂ ਦੇ ਟਾਕਰੇ ਲਈ ਨਿੱਕਲਦਾ ਹੈ।
Fenséges tüsszögése – rettenet.
Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
24 ੨੪ ਉਹ ਜੋਸ਼ ਅਤੇ ਕਹਿਰ ਵਿੱਚ ਧਰਤੀ ਨੂੰ ਖਾਈ ਜਾਂਦਾ ਹੈ, ਜਦ ਤੁਰ੍ਹੀ ਦੀ ਅਵਾਜ਼ ਆਉਂਦੀ ਹੈ ਤਾਂ ਉਹ ਖੜ੍ਹਾ ਨਹੀਂ ਰਹਿੰਦਾ।
tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
25 ੨੫ ਜਦ ਤੁਰ੍ਹੀ ਵੱਜਦੀ ਹੈ, ਉਹ ਹਿਣਕਦਾ ਹੈ, ਅਤੇ ਲੜਾਈ ਨੂੰ ਦੂਰੋਂ ਸੁੰਘ ਲੈਂਦਾ ਹੈ, ਅਤੇ ਸੈਨਾਪਤੀ ਦੀ ਗੱਜ ਅਤੇ ਲਲਕਾਰ ਨੂੰ ਵੀ!
A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
