Faarfannaa 82

1 Faarfannaa Asaaf. Waaqni, waldaa waaqotaa gidduu dhaabata; “waaqota” gidduuttis murtii kenna; akkanas jedha:

Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.

2 “Isin hamma yoomiitti seera jalʼiftu? Hamma yoomiittis jalʼootaaf dhaabattu?

Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? (Szela)

3 Dadhabdootaa fi ijoollee abbaa hin qabneef murtii qajeelaa kennaa; mirga hiyyeeyyiitii fi cunqurfamtootaas eegsisaa.

Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!

4 Warra dadhabaa fi rakkattoota baraaraa; harka jalʼootaatiis isaan baasaa.

Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.

5 “Isaan homaa hin beekan; homaa illee hin hubatan. Isaan dukkana keessa jiraatu; hundeen lafaa hundinuu ni raafame.

Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.

6 “Anis, ‘Isin, “waaqota;” hundi keessan ilmaan Waaqa Waan Hundaa Olii ti’ jedheera.

Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

7 Taʼus isin akkuma namatti ni duutu; akkuma bulchitoota kamii iyyuu ni kuftu.”

Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.

8 Yaa Waaqi kaʼi; lafatti muri; sabni hundinuu kan keetiitii.

Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.