Faarfannaa 66
1 Dura buʼaa faarfattootaatiif. Faarfannaa. Isin lafti hundinuu ililleedhaan gara Waaqaatti iyyaa!
A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
2 Ulfina maqaa isaa faarfadhaa; galata isaatiifis ulfina kennaa!
zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
3 Waaqaan akkana jedhaa; “Hojiin kee akkam sodaachisaa dha! Sababii humni kee guddaa taʼeef, diinonni kee fuula kee duratti hollatu.
mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
4 Lafti hundinuu siif sagadu; faarfannaa galataa siif faarfatu; maqaa keetiifis faarfatu.”
Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
5 Kottaatii waan Waaqni hojjete, hojii sodaachiisaa inni namaaf hojjete ilaalaa!
Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
6 Inni galaana lafa gogaatti geeddare; isaanis miilla isaaniitiin laga ceʼan; kottaa isatti haa gammannu!
Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
7 Inni bara baraan humna isaatiin bulcha; iji isaas saboota ilaala; finciltoonni ol ol of hin qabin.
Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
8 Yaa saboota, Waaqa keenya eebbisaa; sagaleen isa galateeffatus haa dhagaʼamu;
Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
9 inni lubbuu keenya jiraachiseera; miilla keenyas mucucaachuu oolcheera.
a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
10 Yaa Waaqayyo, ati nu qorteertaatii; akkuma meetiis nu qulqulleessiteerta.
Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
11 Ati kiyyootti nu galchiteerta; dugda keenya irras baʼaa keesseerta.
Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
12 Akka namoonni mataa keenya yaabbatan gooteerta; nu ibiddaa fi bishaan keessa dabarre; ati garuu iddoo badhaadhummaatti nu fidde.
nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
13 Anis qalma gubamu qabadhee mana qulqullummaa kee nan seena; wareega koos siif nan galcha;
Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
14 kunis wareega yeroo ani rakkina keessa turetti arrabni koo waadaa galee afaan koos dubbatee dha.
a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
15 Anis horii coccoomoo, qalma gubamu, korbeeyyii hoolaa immoo aarsaa godhee siif nan dhiʼeessa; jibootaa fi reʼoota illee aarsaa siifin dhiʼeessa.
Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
16 Isin warri Waaqa sodaattan hundi kottaa dhaggeeffadhaa; anis waan inni naaf godhe isinitti nan hima.
Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
17 Ani afaan kootiin isatti nan iyye; galanni isaas arraba koo irra ture.
Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
18 Utuu ani garaa koo keessa cubbuu kaaʼadhee jiraadhee, silaa Gooftaan naaf hin dhagaʼu ture;
Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
19 Waaqni garuu dhugumaan na dhaggeeffateera; sagalee kadhannaa kootiis dhagaʼeera.
Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
20 Waaqni kadhannaa koo hin didin yookaan jaalala isaa na hin dhowwatin haa eebbifamu!
Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
