< Faarfannaa 50 >
1 Faarfannaa Asaaf. Waaqayyo, Humna Qabeessi dubbatee baʼa biiftuutii jalqabee hamma lixa biiftuutti lafa waameera.
Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2 Xiyoon ishee miidhaginni ishee hirʼina hin qabne irraa Waaqni ni ibsa.
Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
3 Waaqni keenya ni dhufa; hin calʼisus; ibiddi hamaan fuula isaa dura, bubbeen jabaanis naannoo isaa jira.
jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4 Inni saba isaatti muruuf jedhee, samiiwwan oliitii fi lafa akkana jedhee ni waama:
Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5 “Qulqulloota koo warra aarsaadhaan na wajjin kakuu galan, gara kootti walitti naa qabaa.”
Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6 Samiiwwan qajeelummaa isaa ni labsu; Waaqni mataan isaa abbaa murtiitii.
És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7 “Yaa saba ko, nan dubbadhaatii dhagaʼi; yaa Israaʼel, ani dhugaa sitti nan baʼa: Ani Waaqni Waaqa kee ti.
Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8 Ani aarsaa keetiif sitti hin dheekkamu; aarsaan kee inni gubamu yeroo hunda fuula koo dura jira.
Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9 Ani dallaa kee keessaa korma, yookaan karra kee keessaa korbeessa reʼee hin barbaadu.
nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10 Bineensi bosonaa hundinuu, horiin tulluu kuma irratti bobbaʼus kan kootii.
Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11 Ani simbirroota tulluuwwan irraa hunda beeka; wanni lafa irra sosochoʼu hundinuus kan koo ti.
ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12 Ani utuun beelaʼee iyyuu sitti hin himadhu ture; addunyaa fi wanni ishee keessa jiru hundi kanuma kootii.
Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13 Ani foon korommii nan nyaadhaa? Yookaan dhiiga reʼootaa nan dhugaa?
Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14 “Aarsaa galataa Waaqaaf dhiʼeessi; wareega kee illee Waaqa Waan Hundaa Oliitiif galchi;
Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15 guyyaa rakkinaa na waammadhu; ani sin oolchaa; atis ulfina naa kennita.”
és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16 Waaqni garuu nama hamaadhaan akkana jedha: “Ati seera koo labsuudhaaf, kakuu koos afaan keetiin dubbachuudhaaf mirga maalii qabda?
A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17 Ati adaba koo ni jibbita; dubbii koos of duubatti gatta.
Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18 Ati yoo hattuu argite isa michuu godhatta; ejjitoota wajjinis qooda qabaatta.
Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19 Ati afaan kee waan hamaa dubbachuuf itti fayyadamta; arraba kees gowwoomsaadhaaf dheereffatta.
Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20 Ati teessee obboleessa kee hamatta; ilma haadha kee maqaa balleessita.
Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21 Ati waan kana hunda hojjetteerta; ani immoo inuma calʼise; ati akkuma ofii keetii na seete. Amma garuu ani sin ifadha; ifatti baasees sin himadha.
Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22 “Isin warri Waaqa irraanfattan waan kana hubadhaa; yoo kanaa achii ani isin nan ciccira; namni isin oolchu tokko iyyuu hin jiru.
Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23 Namni aarsaa galataa dhiʼeessu ulfina naa kenna; anis warra hirʼina hin qabnetti fayyisuu Waaqaa nan argisiisa.”
A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!