Salmenes 94
1 Herre, du hemns Gud, du hemns Gud, syn deg i herlegdom!
Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
2 Statt upp, du domar yver jordi, lat dei ovmodige få lika for si gjerning!
Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
3 Kor lenge skal ugudlege, Herre, kor lenge skal ugudlege fegnast?
Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
4 Dei gøyser or seg og fører skamlaus tale; dei skrøyter, alle ugjerningsmenner.
Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
5 Ditt folk, Herre, krasar dei, og din arv plågar dei.
Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
6 Enkja og den framande slær dei i hel, og dei myrder dei farlause.
özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
7 Og dei segjer: «Herren ser ikkje, og Jakobs Gud merkar det ikkje.»
S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
8 Merka då, de uvituge i folket! Og de vitlause, når vil de taka til vitet?
Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
9 Han som hev sett inn øyra, skulde han ikkje høyra? Han som hev laga til auga, skulde han ikkje sjå?
Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
10 Han som tuktar heidningar, skulde han ikkje refsa, han som gjev menneski kunnskap?
Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
11 Herren kjenner mannsens tankar, at dei er fåfengd.
Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
12 Sæl er den mann som du, Herre, tuktar, og som du gjev lærdom or lovi di,
Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
13 til å gjeve honom ro for vonde dagar, til dess det vert grave ei grav for den ugudlege.
hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
14 For ikkje støyter Herren burt sitt folk, og arven sin forlet han ikkje.
Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
15 For domen skal venda um att til rettferd, og alle ærlege i hjarta skal halda med honom.
Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
16 Kven stend upp for meg imot dei vonde? Kven stig fram for meg mot deim som gjer urett?
Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
17 Dersom ikkje Herren var mi hjelp, so vilde sjæli mi snart bu i stilla.
Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
18 Når eg segjer: «Foten min er ustød, då held di miskunn meg uppe, Herre.»
Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
19 Når det kjem mange tunge tankar i mitt hjarta, då huggar dine trøystarord mi sjæl.
Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
20 Er vel tynings-domstolen i samlag med deg, der dei lagar urett i hop til rett?
Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
21 Dei flokkar seg i hop mot sjæli åt den rettferdige, og dei fordømer uskuldigt blod.
Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
22 Då vert Herren ei borg for meg, og min Gud vert eit berg som eg flyr til.
De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
23 Og han let deira urett koma attende yver deim, og for deira vondskap skal han gjera ende på deim, ja, Herren, vår Gud, skal gjera ende på deim.
s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
