Salmenes 9
1 Til songmeisteren, etter Mut-labben; ein salme av David. Eg vil lova Herren av alt mitt hjarta, eg vil fortelja um alle dine under.
Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
2 Eg vil gleda og fagna meg i deg, eg vil lovsyngja ditt namn, du Høgste!
Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
3 av di mine fiendar vik attende, dei snåvar og gjeng til grunnar for ditt andlit.
Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
4 For du hev ført fram min rett og mi sak, du hev sett deg på domstolen som rettferdig domar.
Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
5 Du hev aga heidningarne, øydt ut dei ugudlege, stroke ut deira namn æveleg og alltid.
Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
6 Fienden er all lagd i øyde til æveleg tid, byarne hev du støytt ned til grunns, deira minne, det hev døytt ut.
Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
7 Men Herren sit som konge til æveleg tid, han hev sett upp sin stol til doms,
Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
8 og han dømer jordriket med rettferd, segjer dom yver folkeslag med rettvisa.
És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
9 Og Herren er ei borg for den nedtyngde, ei borg i dei tider han er i trengd.
És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
10 Og dei som kjenner ditt namn, set si lit til deg; for du forlet ikkje deim som søkjer deg, Herre!
Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
11 Syng lovsong til Herren som bur på Sion! forkynn millom folki hans store gjerningar!
Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
12 For han som hemner blod, kjem deim i hug, han gløymer ikkje ropet frå dei arme.
Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
13 Ver meg nådig, Herre! Sjå kva eg må lida av deim som meg hatar, du som lyfter meg upp frå daudens portar,
Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
14 so eg kann forkynna all din pris, i portarne åt Sions dotter fagna meg i di frelsa.
Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
15 Heidningarne er sokne i den grav som dei grov; deira fot er fanga i det garnet dei løynde.
Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
16 Herren hev gjort seg kjend, han hev halde dom; han fangar den ugudlege i det verk hans eigne hender gjorde. (Higgajon, Sela)
Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. (Sheol h7585)
18 For den fatige vert ikkje gløymd for alltid, dei arme folks von ikkje spillt i all æva.
Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
19 Statt upp, Herre, lat ikkje menneskje få magt, lat heidningarne verta dømde for di åsyn!
Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
20 Set rædsla i deim, Herre! Lat heidningarne kjenna at dei er menneskje! (Sela)
Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
