Salmenes 88
1 Ein song, ein salme av Korahs born. Til songmeisteren; etter Mahalat leannot; ein song til lærdom av ezrahiten Heman. Herre, min Frelse-Gud! Dag og natt ropar eg framfyre deg.
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 Lat mi bøn koma for di åsyn, bøyg ditt øyra til mitt klagerop!
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 Eg er rekna lik deim som fer ned i gravi, eg er som ein mann utan livskraft.
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 Eg er forlaten millom dei daude, som dei ihelslegne som ligg i gravi, som du ikkje meir kjem i hug, då dei er avskorne frå di hand.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Du hev lagt meg i den djupe hola, i myrkrer, i ovdjup.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Din harm kvilar tungt på meg, og med alle dine bylgjor trengjer du meg. (Sela)
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Du hev drive mine kjenningar langt burt frå meg, du hev gjort meg til ein styggedom for deim, eg er innestengd og kann ikkje koma ut.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 Mitt auga hev vanmegtast av liding, eg hev kalla på deg kvar dag, Herre, eg hev rett ut mine hender til deg.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Gjer du vel under for dei daude? eller vil skuggar stand upp og lova deg? (Sela)
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Tru dei i gravi fortel um di miskunn, og um di truskap i avgrunnen?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Vert dine under kjende i myrkret, og di rettferd i gløymelandet?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 Men eg ropar til deg, Herre, og um morgonen kjem mi bøn imot deg.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Kvifor, Herre, støyter du burt mi sjæl? Kvifor løyner du ditt andlit for meg?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 Arm er eg og døyande frå ungdomen av, eg ber dine rædslor, eg lyt gjeva meg yver.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Logarne av din harm hev gjenge yver meg, dine skræmor hev gjort meg til inkjes.
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 Dei hev ringa seg um meg som vatn all dagen, dei hev i samlag kringsett meg.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Du hev drive langt burt frå meg ven og næste, mine kjenningar er myrkret.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
