< Salmenes 80 >
1 Til songmeisteren, etter «Liljor»; eit vitnemål av Asaf, ein salme. Du Israels hyrding, vend øyra til! du som fører Josef som ei hjord, du som tronar yver kerubarne, syn deg herleg!
A karmesternek. Liliomok szerint. Tanuság Ászáftól. Zsoltár. Izraél pásztora, figyelj, aki mint juhokat vezeted Józsefet, kérubok fölött trónoló, tündökölj fel!
2 Vekk upp ditt velde for Efraim og Benjamin og Manasse, og kom oss til hjelp!
Efraim, Benjamin és Menasse előtt serkentsd fel hatalmadat és jer segitségül nekünk!
3 Gud, reis oss upp att, og lat ditt andlit lysa, so me vert frelste!
Isten, állíts helyre minket, s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
4 Herre Gud, Allhers drott! Kor lenge du frøser av harm, endå folket ditt bed!
Örökkévaló, Isten, seregek ura, meddig füstöl haragod néped imádsága mellett?
5 Du gav deim tårebrød til å eta og tåror til å drikka i fullt mål.
Adtál enniök könnyet kenyérül, itattad őket könnyekkel mércze számra.
6 Du sette oss til eit trættemål for våre grannar, og våre fiendar spottar seg imillom.
Viszállyá tettél minket szomszédainknak, s ellenségeink gúnyolódnak.
7 Gud, allhers drott, reis oss upp att og lat ditt andlit lysa, so me vert frelste!
Isten, seregek ura, állíts helyre minket s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
8 Eit vintre flutte du frå Egyptarland, du dreiv heidningar ut og planta det.
Szőlőtőt szakítottál ki Egyiptomból, elűztél nemzeteket és azt elültetted.
9 Du rudde rom for det, og det feste rot og fyllte landet.
Helyet készítettél előtte, meggyökereztette gyökereit és megtöltötte az országot.
10 Fjell vart løynde av skuggen frå det, og Guds cedrar av greinerne.
Hegyek boríttattak be árnyékától s ágai akár Isten czédrusai.
11 Det strekte sine greiner ut til havet, og sine renningar burt imot elvi.
Tengerig eresztette indáit s a folyamig hajtásait.
12 Kvi hev du rive ned gardarne ikring det, so alle som gjeng framum på vegen, plukkar av det?
Miért törted át kerítéseit úgy, hogy leszedik mind az útonjárók;
13 Svinet frå skogen gneg på det og dyri på marki beitar i det.
lerágja vadkan az erdőből, s mi a mezőn sürög, lelegeli?
14 Gud, allhers drott, vend um att! skoda ned frå himmelen og sjå og vitja ditt vintre!
Isten, seregek ura, fordulj, kérlek, tekints le az égből és lásd és gondolj rá erre a szőlőtőre,
15 og verna um det som di høgre hand hev planta, og um den son du hev valt deg ut!
s oltalmazd azt, amit jobbod ültetett, s a csemetét, melyet erőssé neveltél magadnak.
16 Det er brent med eld, det er avhogge, for trugsl frå ditt andlit gjeng dei til grunnar.
Meg van égetve tűztől, le van vagdalva; arczod dorgálásától vesszenek el!
17 Haldt di hand yver mannen ved di høgre hand, yver menneskjesonen som du hev valt deg ut,
Legyen kezed jobbodnak embere fölött, az emberfia fölött, kit erőssé neveltél magadnak.
18 so vil me ikkje vika frå deg! Gjer oss levande att, so vil me kalla på ditt namn!
S mi nem térünk el tőled, éltess minket, hogy nevedet szólítsuk.
19 Herre Gud, allhers drott, reis oss upp att, og lat ditt andlit lysa, so me vert frelste!
Örökkévaló, Isten, seregek ura, állíts helyre minket, világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!