Salmenes 77

1 Til songmeisteren, for Jedutun; ein salme av Asaf. Eg ropar til Gud, og eg vil skrika; eg ropar til Gud, og han vil venda øyra til meg.

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

2 Den Dagen eg er i naud, søkjer eg Herren, um natti retter eg ut handi, og ho vert ikkje trøytt, mi sjæl vil ikkje lata seg trøysta.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

3 Eg vil koma Gud i hug og sukka, eg vil tenkja etter, og mi ånd vanmegtast. (Sela)

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

4 Du held augo mine vakande, eg er uroleg og talar ikkje.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

5 Eg tenkjer på fordoms dagar, på lengst framfarne år.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

6 Eg vil koma i hug min strengleik um natti, i mitt hjarta vil eg grunda, og mi ånd vil ransaka.

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

7 Vil Herren æveleg støyta burt? vil han ikkje lenger visa nåde?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

8 Er det for all tid ute med hans miskunn? Hev hans lovnad vorte upp i inkje frå ætt til ætt?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

9 Hev Gud gløymt å vera nådig? Eller hev han i vreide stengt for sin godhug? (Sela)

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

10 Eg segjer: Dette er mi plåga, det er år frå høgre handi til den Høgste.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

11 Eg vil forkynna Herrens gjerningar, for eg vil minnast dine under frå fordoms tid.

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

12 Og eg vil tenkja etter alt ditt verk, og på dine store gjerningar vil eg grunda.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

13 Gud, i heilagdom er din veg, kven er ein gud, stor som Gud?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

14 Du er den Gud som gjer under; du hev kunngjort din styrke millom folkeslagi.

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

15 Du hev løyst ditt folk ut med velde, borni åt Jakob og Josef. (Sela)

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

16 Vatni såg deg, Gud, vatni såg deg og bivra, ja, djupi skalv.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

17 Skyerne gav vatn, himmelen dunde, ja, dine piler flaug ikring.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

18 Di tora dunde i kvervelstormen, eldingar lyste upp jordriket, jordi skalv og riste.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

19 I havet gjekk din veg, og dine stigar gjenom store vatn, og dine fotspor vart ikkje kjende.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

20 Du førde ditt folk som ei hjord ved handi åt Moses og Aron.

Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.