Salmenes 74
1 Ein song til lærdom av Asaf. Kvifor hev du, Gud, støytt oss burt til æveleg tid? Kvifor ryk din vreide mot den hjord du beiter?
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 Kom i hug din lyd som du fekk deg i fordoms tid, som du løyste ut til å vera din arvs ætt, Sions fjell der du bur.
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3 Stig upp til dei ævelege øydehus! Alt hev fienden brote sund i heilagdomen.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 Dine motstandarar hev bura midt i ditt samlingshus, dei hev sett sine merke upp til merke.
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 Det såg ut som når ein lyfter øksar og høgg i tettvakse tre.
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 Og no, alt som fanst av utskurd, det slo dei sund med øks og hamar.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7 Dei hev sett eld på heilagdomen din, reint til grunnen hev dei vanhelga bustaden for ditt namn.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 Dei hev sagt i sitt hjarta: «Lat oss tyna deim alle i hop!» Dei hev brent upp alle Guds samlingshus i landet.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 Våre merke ser me ikkje, det finst ingen profet lenger, og ingen hjå oss som veit kor lenge.
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10 Gud, kor lenge skal motstandaren spotta, fienden vanvyrda ditt namn æveleg?
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 Kvifor dreg du di hand, di høgre hand, attende? Tak henne ut or barmen, og øydelegg!
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12 Gud er då min konge frå gamall tid, som skaper frelsa midt på jordi.
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 Du skilde havet ved din styrke, du krasa hovudi til drakarne på vatnet.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 Du slo sund hovudi til Livjatan, du gjorde honom til føda for folk i øydemarki.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 Du let kjelda og bekk renna fram, du turka ut årgangs elvar.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 Deg høyrer dagen til, deg høyrer og natti til, du hev laga ljosi og soli.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 Du hev sett fast alle grensor på jordi, sumar og vinter - du hev laga deim.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Kom i hug dette: Fiendar hev spotta Herren, og eit dårlegt folk hev vanvyrdt ditt namn.
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 Gjev ikkje turtelduva di til den mordfuse flokken, gløym ikkje æveleg flokken av dine armingar!
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20 Sjå til di pakt! for løyndekrokarne i landet er fulle av valds-bøle.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 Lat ikkje den nedtrykte snu um med skam, lat den arme og fatige lova ditt namn!
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 Statt upp, Gud! før di sak! Kom i hug at du vert spotta av dåren heile dagen!
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 Gløym ikkje røysti åt dine fiendar, ståket frå dine motstandarar som alltid stig upp!
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
