Salmenes 73
1 Ein salme av Asaf. Ja, Gud er god mot Israel, mot deim som hev eit reint hjarta.
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 Men eg - mine føter hadde so nær snåva, det skilde lite at mine stig hadde skride ut.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 For eg harmast på dei ovmodige, når eg såg at det gjekk dei gudlause godt.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 For dei er frie frå verk til dei døyr, og deira kropp er feit.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 Dei veit ikkje av naud som andre folk, og dei vert ikkje plåga som andre menneskje.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Difor er ovmod deira halsprydnad, vald sveiper seg um deim som eit klædeplagg.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 Augo deira glytter ut or feitt, deira hjartans tankar bryt fram.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Dei spottar og talar i vondskap um valdsverk, frå høgdi talar dei.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Dei set sin munn til himmelen, og deira tunga fer fram yver jordi.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Difor vendar deira folk seg til, og mykje vatn syg dei inn.
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 Og dei segjer: «Korleis skulde Gud vita noko? Finst det vel kunnskap hjå den Høgste?»
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Sjå desse er ugudlege, og æveleg trygge veks dei i magt.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 Ja, fåfengt hev eg reinsa mitt hjarta og tvege mine hender i uskyld,
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 eg vart like vel plåga heile dagen, og kvar morgon fekk eg tukt.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Dersom eg hadde sagt: «Eg vil tala soleis, » då hadde eg vore utru mot ætti av dine born.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Og når eg tenkte etter korleis eg skulda skyna dette, vart det for mødesamt var det for meg
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 - til dess eg gjekk inn i Guds heilagdomar og agta på deira ende.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Ja, på hålka set du deim; du let deim falla radt til grunns.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 Kor dei vart øydelagde i ein augneblink! Dei gjekk under, fekk ein skræmeleg ende.
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 Som ein vanvyrder ein draum når ein vaknar, soleis vanvyrder du, Herre, deira bilæte når du vert vaken.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 Når mitt hjarta var beiskt, og eg fekk styng i nyro,
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 då var eg uvitug og skyna inkje, eit fe var eg imot deg.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 Men eg er alltid hjå deg, du hev gripe mi høgre hand.
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Du vil leida meg med di råd og sidan tek du meg upp til æra.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 Kven hev eg i himmelen? Og når du er min, hev eg ingen hug til jordi.
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Um mitt kjøt og hjarta vert til inkjes, so er Gud æveleg mitt hjartans berg og min deil.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 For sjå, dei som er langt burte frå deg, skal ganga til grunnar; du tyner alle som i hor gjeng frå deg.
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 Men for meg er det godt å halda meg nær til Gud, eg set mi lit til Herren, Herren, at eg må fortelja alle dine gjerningar.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
