Salmenes 68
1 Til songmeisteren; av David; ein salme, ein song. Gud reiser seg, hans fiendar vert spreidde, og dei som hatar honom, flyr for hans åsyn.
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
2 Liksom røyk driv burt, so driv du deim burt; liksom voks brånar for eld, so gjeng dei ugudlege til grunnar for Guds åsyn.
A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
3 Og dei rettferdige gled seg, dei fagnar seg for Guds åsyn, dei frygdar seg med gleda.
Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
4 Syng for Gud, syng lov for hans namn! Bygg veg for han som fer fram i øydemarker, Jah er namnet hans, og fegnast for hans åsyn!
Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
5 Far for farlause og domar for enkjor er Gud i sin heilage bustad.
Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
6 Gud gjev dei einslege hus og heim, han fører fangar ut til lukka; berre dei motstridige bur i turrlende.
Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
7 Gud, då du drog ut framfyre folket ditt, då du skreid fram i øydemarki (Sela)
Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: (Szela)
8 då skalv jordi, ja, himmelen draup for Guds åsyn, Sinai der burte skalv for Guds, Israels Guds, åsyn.
A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
9 Rikelegt regn let du falla, Gud, du styrkte arven din då han var utmødd.
Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
10 Ditt folk sette seg ned i landet; Gud, du var god og reidde det til for armingen.
Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
11 Herren gjev sigersong; ein stor skare av kvinnor kjem med gledebod.
Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
12 Kongar yver herar flyr, dei flyr, og ho som sit heime, deiler herfang.
A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
13 Når de ligg millom felæger, er det som sylvlagde duvevengjer, og vengfjører med grøn gullglima.
Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
14 Når den Allmegtige spreider kongar der, er det som det snøar på Salmon.
Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
15 Eit Guds fjell er Basans fjell, eit fjell med mange kollar er Basans fjell.
Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
16 Kvifor ser de skakt, de fjell med mange kollar, til det fjellet der Gud tekkjest å bu? Herren skal og bu der for alltid.
Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
17 Guds vogner er tvo gonger ti tusund, tusund på tusund, Herren er imillom deim, Sinai er i heilagdomen.
Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
18 Du for upp i det høge, førde fangar burt, tok gåvor millom menneskje, ogso av dei tråssuge, at du kunde bu der, Herre Gud.
Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
19 Lova vere Herren dag etter dag! Legg dei byrd på oss, er Gud vår frelsa. (Sela)
Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! (Szela)
20 Gud er for oss ein Gud til frelsa, og hjå Herren, Herren er det utvegar frå dauden.
Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
21 Ja, Gud krasar hovudet på sine fiendar, den hærde hovudkruna på honom som ferdast i si syndeskuld.
Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
22 Herren segjer: «Frå Basan tek eg deim att, eg vil taka deim att frå havsens djup,
Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
23 so foten din må trakka i blod, tunga åt hundarne dine få sin lut av fiendarne.»
Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
24 Dei ser di sigersferd, Gud, sigersferdi der min Gud, min konge, fer inn i heilagdomen.
Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
25 Fyre gjeng songarar, etterpå harpespelarar midt imillom møyar som slær på trummor.
Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
26 Lova Gud i samlingarne, lova Herren, de som er av Israels kjelda!
A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
27 Der er Benjamin, den yngste, som er herre yver deim, hovdingarne av Juda - deira hop, hovdingarne av Sebulon, hovdingarne av Naftali.
Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
28 Din Gud hev bode at du skal vera sterk; Gud, styrk det som du hev gjort for oss!
Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
29 For ditt tempel skuld yver Jerusalem vil kongar føra gåvor til deg.
A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
30 Skjell på dyret i sevet, på stuteflokken og folkekalvarne, so dei kastar seg ned for deg med sylvstykke! Han spreider folk som er huga på strid.
Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
31 Velduge menner skal koma frå Egyptarland, Ætiopia skal skunda seg og retta henderne ut til Gud.
Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
32 De rike på jordi, syng for Gud, syng lov for Herren! (Sela)
E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! (Szela)
33 Han som fer fram i dei eldegamle himle-himlar! Sjå, han let si røyst høyra, ei veldug røyst.
A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
34 Gjev Gud magt! Yver Israel er hans høgd, og hans magt i dei høge skyer.
Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
35 Skræmeleg er du, Gud, frå dine heilagdomar; Israels Gud, han gjev folket magt og styrke. Lova vere Gud!
Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!
