Salmenes 68
1 Til songmeisteren; av David; ein salme, ein song. Gud reiser seg, hans fiendar vert spreidde, og dei som hatar honom, flyr for hans åsyn.
A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
2 Liksom røyk driv burt, so driv du deim burt; liksom voks brånar for eld, so gjeng dei ugudlege til grunnar for Guds åsyn.
Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
3 Og dei rettferdige gled seg, dei fagnar seg for Guds åsyn, dei frygdar seg med gleda.
De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
4 Syng for Gud, syng lov for hans namn! Bygg veg for han som fer fram i øydemarker, Jah er namnet hans, og fegnast for hans åsyn!
Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
5 Far for farlause og domar for enkjor er Gud i sin heilage bustad.
Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
6 Gud gjev dei einslege hus og heim, han fører fangar ut til lukka; berre dei motstridige bur i turrlende.
Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
7 Gud, då du drog ut framfyre folket ditt, då du skreid fram i øydemarki (Sela)
Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –
8 då skalv jordi, ja, himmelen draup for Guds åsyn, Sinai der burte skalv for Guds, Israels Guds, åsyn.
a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
9 Rikelegt regn let du falla, Gud, du styrkte arven din då han var utmødd.
Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
10 Ditt folk sette seg ned i landet; Gud, du var god og reidde det til for armingen.
Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
11 Herren gjev sigersong; ein stor skare av kvinnor kjem med gledebod.
Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
12 Kongar yver herar flyr, dei flyr, og ho som sit heime, deiler herfang.
Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
13 Når de ligg millom felæger, er det som sylvlagde duvevengjer, og vengfjører med grøn gullglima.
Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
14 Når den Allmegtige spreider kongar der, er det som det snøar på Salmon.
Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
15 Eit Guds fjell er Basans fjell, eit fjell med mange kollar er Basans fjell.
Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
16 Kvifor ser de skakt, de fjell med mange kollar, til det fjellet der Gud tekkjest å bu? Herren skal og bu der for alltid.
Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
17 Guds vogner er tvo gonger ti tusund, tusund på tusund, Herren er imillom deim, Sinai er i heilagdomen.
Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
18 Du for upp i det høge, førde fangar burt, tok gåvor millom menneskje, ogso av dei tråssuge, at du kunde bu der, Herre Gud.
Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
19 Lova vere Herren dag etter dag! Legg dei byrd på oss, er Gud vår frelsa. (Sela)
Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
20 Gud er for oss ein Gud til frelsa, og hjå Herren, Herren er det utvegar frå dauden.
Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
21 Ja, Gud krasar hovudet på sine fiendar, den hærde hovudkruna på honom som ferdast i si syndeskuld.
Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
22 Herren segjer: «Frå Basan tek eg deim att, eg vil taka deim att frå havsens djup,
Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből:
23 so foten din må trakka i blod, tunga åt hundarne dine få sin lut av fiendarne.»
azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
24 Dei ser di sigersferd, Gud, sigersferdi der min Gud, min konge, fer inn i heilagdomen.
Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
25 Fyre gjeng songarar, etterpå harpespelarar midt imillom møyar som slær på trummor.
Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
26 Lova Gud i samlingarne, lova Herren, de som er av Israels kjelda!
Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
27 Der er Benjamin, den yngste, som er herre yver deim, hovdingarne av Juda - deira hop, hovdingarne av Sebulon, hovdingarne av Naftali.
Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
28 Din Gud hev bode at du skal vera sterk; Gud, styrk det som du hev gjort for oss!
Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,
29 For ditt tempel skuld yver Jerusalem vil kongar føra gåvor til deg.
templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
30 Skjell på dyret i sevet, på stuteflokken og folkekalvarne, so dei kastar seg ned for deg med sylvstykke! Han spreider folk som er huga på strid.
Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
31 Velduge menner skal koma frå Egyptarland, Ætiopia skal skunda seg og retta henderne ut til Gud.
Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
32 De rike på jordi, syng for Gud, syng lov for Herren! (Sela)
Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
33 Han som fer fram i dei eldegamle himle-himlar! Sjå, han let si røyst høyra, ei veldug røyst.
annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
34 Gjev Gud magt! Yver Israel er hans høgd, og hans magt i dei høge skyer.
adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
35 Skræmeleg er du, Gud, frå dine heilagdomar; Israels Gud, han gjev folket magt og styrke. Lova vere Gud!
Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.
