Salmenes 66
1 Til songmeisteren; ein song, ein salme. Ropa fagnadrop for Gud, all jordi!
A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
2 Syng ut hans namns æra, gjev honom æra til hans pris!
zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
3 Seg til Gud: «Kor skræmelege dine verk er! For di store magt skuld må dine fiendar gjøla for deg.
mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
4 All jordi skal tilbeda deg og syngja deg lov, dei skal syngja um ditt namn.» (Sela)
Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
5 Kom og sjå Guds gjerningar! Skræmeleg er han i gjerning mot menneskjeborni.
Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
6 Han gjorde havet um til turrlende, gjenom elvi gjekk dei til fots; der gledde me oss i honom.
Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
7 Han råder med sitt velde æveleg, hans augo gjæter heidningarne; dei tråssuge må ikkje upphøgja seg. (Sela)
Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
8 De folk, lova vår Gud, og lat røysti av hans lovsong verta høyrd!
Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
9 han som heldt vår sjæl i live, og ikkje let vår fot vera ustød.
a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
10 For du prøvde oss, Gud, du reinsa oss, som dei reinsar sylv.
Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
11 Du førde oss inn i eit garn, du lagde ei tyngjande byrd på våre lender.
Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
12 Du let menneskje fara yver vårt hovud, me kom i eld og vatn - men du førde oss ut til uppkveikjing.
nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
13 Eg vil ganga inn i ditt hus med brennoffer; eg vil gjeva deg det eg hev lova,
Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
14 det som gjekk yver mine lippor, og som munnen min tala ut då eg var i naud.
a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
15 Brennoffer av feite sauer vil eg ofra til deg med eim av verar, eg vil ofra både uksar og bukkar. (Sela)
Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
16 Kom og høyr, so vil eg fortelja, alle de som ottast Gud, kva han hev gjort for mi sjæl.
Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
17 Til honom ropa eg med min munn, og lovsong var på tunga mi.
Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
18 Hadde eg stila på urett i mitt hjarta, vilde Herren ikkje høyra.
Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
19 Men Gud hev høyrt, han lydde på mi bønerøyst.
Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
20 Lova vere Gud, som ikkje viste mi bøn ifrå seg og ikkje tok frå meg si miskunn!
Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
