Salmenes 63

1 Ein salme av David, då han var i Juda øydemark. Gud, du er min Gud, eg søkjer deg tidleg; mi sjæl tyrster etter deg, mitt kjøt lengtar etter deg i eit turt land som ligg i vanmagt utan vatn.

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

2 Soleis hev eg set etter deg i heilagdomen til å sjå di kraft og di æra.

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

3 For di miskunn er betre enn livet, mine lippor skal prisa deg.

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

4 Soleis vil eg lova deg so lenge eg liver, i ditt namn vil eg lyfta upp mine hender.

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

5 Som av merg og feitt skal mi sjæl verta mett, og med lovsyngjande lippor skal min munn prisa deg.

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

6 Når eg kjem deg i hug på mitt lægje, tenkjer eg på deg i nattevakterne.

Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

7 For du hev vore hjelp for meg, i skuggen av dine vengjer kann eg fegnast.

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

8 Mi sjæl heng fast ved deg; di høgre hand held meg uppe.

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

9 Men dei som stend meg etter livet og vil tyna det, dei skal koma til dei nedste djup i jordi.

Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

10 Dei skal verta yvergjevne til sverdmagt, verta til ran for revar.

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

11 Men kongen skal gleda seg i Gud; kvar den som sver ved honom, skal prisa seg sæl, for ljugararne skal verta målbundne.

A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.