Salmenes 60
1 Til songmeisteren, etter «Vitnemålslilja»; ein miktam av David til å læra, då han stridde med syrarar frå Mesopotamia og syrarar frå Soba, og Joab kom att og slo tolv tusund edomitar i Saltdalen. Gud, du hev støytt oss burt, du hev rive oss sund, du hev vore vreid, kveik oss upp att!
Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
2 Du hev fenge landet til å skjelva og rivna; bøt du bresterne, for det stend ikkje stødt!
Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
3 Du hev late ditt folk sjå harde ting, du hev skjenkt oss vin so me tumla.
A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
4 Men du hev gjeve deim som ottast deg eit merke til å hevja seg for sanning skuld. (Sela)
Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
5 At dei du elskar må verta frelste, so hjelp oss no med di høgre hand, og bønhøyr oss!
Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
6 Gud hev tala i sin heilagdom: «Eg vil gleda meg, eg vil skifta ut Sikem, og Sukkotdalen vil eg mæla.
Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
7 Meg høyrer Gilead til, og meg høyrer Manasse til, og Efraim er verja for mitt hovud, Juda er min førarstav.
Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
8 Moab er mitt vaskarfat, på Edom kastar eg skoen min; ropa høgt for meg, du Filistarland!»
Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
9 Kven vil føra meg til den faste by? Kven leider meg til Edom?
Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
10 Hev ikkje du, Gud, støytt oss burt? og du, Gud, gjeng ikkje ut med våre herar?
Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
11 Gjev oss hjelp imot fienden, for mannehjelp er fåfengd!
Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
12 Med Guds hjelp skal me gjera storverk, og han skal treda ned våre fiendar.
Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
