Salmenes 55
1 Til songmeisteren, med strengleik; ein song til lærdom av David. Gud, vend øyra til mi bøn, og løyn deg ikkje for mi naudbeding!
Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
2 Gjev gaum etter meg og svara meg! Eg er uroleg med mine sorgfyllte tankar, og eg må stynja
Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
3 for rop frå fienden, for trykk frå den ugudlege. For dei velter vondt yver meg, og i vreide forfylgjer dei meg.
Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
4 Mitt hjarta skjelv i meg, og daudens fæle hev falle på meg.
Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
5 Otte og skjelving kjem yver meg og rædsla legg seg på meg.
Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
6 Og eg segjer: «Å, hadde eg vengjer som duva, då skulde eg fljuga burt og finna ein bustad.
Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
7 Sjå, eg vilde fly langt burt, eg vilde finna herbyrge i øydemarki. (Sela)
Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
8 Eg vilde skunda meg i livd for den føykjande vinden, for stormen.»
Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
9 Sluk deim, Herre, kløyv deira tungemål! For eg ser vald og kiv i byen.
Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
10 Dag og natt renner dei kringum honom på murarne, ugjerd og møda er midt i honom.
Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
11 Tjon er midt i honom, og ikkje vik frå gatorne vald og svik.
Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
12 For ikkje min fiende er det som hæder meg - det kunde eg tola; ikkje min uven er det som briskar seg mot meg - då kunde eg gøyma meg for honom.
Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
13 Men du er det, du som var min likemann, min ven, min kjenning, -
Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
14 me som hadde huglegt samråd med kvarandre, som gjekk til Guds hus med den glade hop.
A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
15 Lat dauden koma brått på deim! Lat deim fara ned til helheimen livande! For vondskap råder i deira bustad og i deira hjarta. (Sheol h7585)
A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)
16 Eg vil ropa til Gud, og Herren skal frelsa meg.
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
17 Kveld og morgon og middag vil eg klaga og sukka, so vil han høyra mi røyst.
Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
18 Han løyser ut mi sjæl frå strid mot meg og gjev meg fred, for mange er dei mot meg.
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
19 Gud skal høyra og svara deim - han sit frå fordoms tid, (sela) deim som ikkje vil verta annarleis og som ikkje ottast Gud.
Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
20 Han legg hand på folk som held fred med honom, han bryt si pakt.
Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
21 Ordi frå hans munn er håle som smør, men hans hjarta er fullt av strid. Hans ord er mjukare enn olje, og dei er då utdregne sverd.
A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
22 Kasta byrdi di på Herren, og han skal halda deg uppe! han skal ikkje i all æva lata den rettferdige verta rikka.
Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
23 Men du, Gud, skal støyta deim ned i den djupe grav; blodgiruge og falske menner skal ikkje nå til helvti av si livetid; men eg set mi lit til deg.
Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
