Salmenes 44
1 Til songmeisteren; av Korahs born; ein salme til lærdom. Gud, me hev høyrt med våre øyro, våre feder hev fortalt oss den gjerning du gjorde i deira dagar, i forne dagar.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Du dreiv ut heidningarne med di hand, men deim planta du; du øydelagde folkeslag, men deim breidde du ut.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 For ikkje med sitt sverd vann dei landet, og deira arm gav deim ikkje siger, men di høgre hand og din arm og ditt andlits ljos; for du hadde hugnad i deim.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Du, Gud, er min konge; byd at Jakob skal verta frelst!
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Ved deg skal me støyta ned våre fiendar, ved ditt namn skal me treda under føter deim som reiser seg imot oss.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 For min boge lit eg ikkje på, og mitt sverd gjev meg ikkje siger.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 Men du gjev oss siger yver våre fiendar, og deim som hatar oss, gjer du til skammar.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 Av Gud rosar me oss all dagen og lovar ditt namn til æveleg tid. (Sela)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Og endå hev du støytt oss burt og gjort oss til skam, og du dreg ikkje ut med våre herar.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Du let oss vika attende for fienden, og dei som hatar oss, fær seg herfang.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Du gjev oss burt som sauer til å eta upp, og spreider oss ikring millom heidningarne.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Du sel ditt folk for ingen ting, og ikkje set du høg pris på deim.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Du gjer oss til hæding for våre grannar, til spott og spe for deim som bur ikring oss.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Du gjer oss til eit ordtøke millom heidningarne; dei rister på hovudet åt oss millom folki.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Heile dagen stend mi skam for mine augo, og blygsl breider seg yver mitt andlit,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 ved røysti av spottaren og hædaren, ved syni av fienden og den hemngiruge.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Alt dette er kome yver oss, endå me ikkje hev gløymt deg og ikkje svike di pakt.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Vårt hjarta veik ikkje frå deg, og våre stig sveiv ikkje ut av din veg,
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 at du skulde slå oss sund der sjakalar bur, og breida oss ned i daudeskugge.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Hadde me gløymt vår Guds namn og rett våre hender ut til ein framand gud,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 skulde Gud då ikkje ransaka det? for han kjenner hjartans løyndomar.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Men for di skuld vert me drepne all dagen, me er rekna som slagtesauer.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Vakna upp! Kvi søv du, Herre? Vakna då, støyt ikkje burt for alltid!
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Kvi løyner du di åsyn, gløymer vår armodsdom og vår trengsla?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 For vår sjæl er nedbøygd i moldi, vår likam nedtrykt til jordi.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Statt upp til hjelp for oss, og løys oss ut for din nåde skuld!
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
