Salmenes 37
1 Av David. Vreidskast ikkje yver illgjerningsmennerne, harmast ikkje yver deim som gjer urett!
Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2 For liksom gras vert dei brått avskorne, og som grøne urter visnar dei burt.
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3 Lit på Herren og gjer det gode, bu i landet og legg vinn på truskap!
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4 Og hugnast i Herren, so skal han gjeva deg det som ditt hjarta ynskjer.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5 Gjev Herren din veg i vald, og lit på honom! Han skal gjera det;
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6 og han skal lata di rettferd ganga fram som ljoset, og din rett som middagsklåren.
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7 Ver still for Herren og stunda på honom! Vreidast ikkje yver den som hev lukka på sin veg, den mannen som legg upp meinråd!
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8 Haldt deg frå vreide, lat harm fara, vreidast ikkje, det er berre til å gjera ilt!
Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9 For illgjerningsmenner skal verta utrudde, men dei som ventar på Herren, dei skal erva landet.
Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10 Og um ei liti stund er den ugudlege ikkje til, og legg du merke til hans stad, so er han der ikkje.
Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11 Men dei spaklyndte skal erva landet og hugnast ved mykjen fred.
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12 Den ugudlege tenkjer upp vondt imot den rettferdige og skjer tenner imot honom.
Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13 Herren lær åt honom; for han ser at hans dag kjem.
Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14 Dei ugudlege dreg sverdet og spenner sin boge til å fella den arme og fatige og myrda deim som fer ærleg fram.
Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15 Deira sverd skal ganga inn i deira eige hjarta, og deira bogar verta brotne sund.
De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16 Betre er det vesle den rettferdige hev, enn mykje gods hjå mange ugudlege.
Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17 For armarne vert brotne på dei ugudlege, men Herren styd dei rettferdige.
Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18 Herren kjenner dei dagar dei ulastande skal liva, og deira arv skal vara til æveleg tid.
Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19 Dei skal ikkje verta til skammar i den vonde tid, og i hungers dagar skal dei verta mette.
Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20 For dei ugudlege skal ganga til grunnar, og Herrens fiendar som blomeskrud på engjar; dei kverv som røyk, kverv burt.
De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21 Den ugudlege låner og gjev ikkje att, men den rettferdige gjer miskunn og gjev.
Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22 For dei han velsignar, skal erva landet; men dei han forbannar, skal verta utrudde.
Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23 Herren gjer ein manns steg faste, og han hev hugnad i hans veg.
Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24 Når han fell, vert han ikkje støypt til marki; for Herren styd hans hand.
Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25 Eg hev vore ung og vorte gamall, men aldri hev eg set den rettferdige forlaten eller hans born beda um brød.
Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
26 Heile dagen gjer han miskunn og låner ut, og hans born vert velsigna.
Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
27 Vik frå det vonde og gjer det gode, so vert du æveleg buande i landet.
Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28 For Herren elskar rett og forlet ikkje sine trugne; til æveleg tid vert dei haldne uppe; men avkjøme av ugudlege vert utrudt.
Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29 Dei rettferdige skal erva landet og bu i det til æveleg tid.
Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30 Rettferdig manns munn andar visdom, og hans tunga taler det som rett er.
Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31 Hans Guds lov er i hans hjarta, hans stig er ikkje ustøde.
Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32 Dei ugudlege lurer på den rettferdige og søkjer å drepa honom.
Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33 Herren yvergjev honom ikkje i hans hand og fordømer honom ikkje, når han vert dømd.
De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34 Venta på Herren og haldt deg på hans veg! so skal han upphøgja deg til å erva landet; du skal sjå på at dei ugudlege vert utrudde.
Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35 Eg såg ein ugudleg ovrikjen mann, og han breidde seg ut som eit heimevakse tre med sitt grøne lauv.
Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36 Men han gjekk burt, og sjå, han var ikkje meir, og eg leita etter honom, men han vart ikkje funnen.
De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37 Merk deg den ulastande mann, og sjå på den rett-tenkte, at freds mann hev ei framtid.
Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
38 Men dei fråfalne vert alle saman utøydde, framtidi vert avskori for dei ugudlege.
De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39 Og frelsa for dei rettferdige kjem frå Herren, deira sterke vern i trengsels tid.
Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
40 Og Herren hjelper deim og friar deim ut, han friar deim frå dei ugudlege og frelser deim, for dei flyr til honom.
Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.
