Salmenes 2

1 Kvi ståkar heidningarne, og kvi stilar folki på fåfengt verk?

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 Kongarne på jordi reiser seg, og herremennerne legg råd saman imot Herren og den han hev salva:

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 «Lat oss slita sund deira band og kasta deira tog av oss!»

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 Han som tronar i himmelen, lær: Herren spottar deim.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 So talar han til deim i sin vreide, og i sin harm skræmer han deim:

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 «Og eg hev då sett inn min konge på Sion, mitt heilage fjell.»

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 Eg vil fortelja um ei rådgjerd: Herren sagde til meg: «Du er min son, eg hev født deg i dag.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Krev av meg, so vil eg gjeva deg heidningarne til arv og endarne av jordi til eiga.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 Du skal knasa deim med jarnstav; som kruskjerald skal du smuldra deim.»

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 Og no, de kongar, far visleg fram! Lat dykk segja, de domarar på jordi!

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Ten Herren med age, og fagna dykk med otte!

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Kyss sonen, so han ikkje skal verta vreid, og de skal ganga til grunnar på vegen! For hans vreide kunde lett kveikjast. Sæle er alle dei som set si lit til honom!

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!