Salmenes 16
1 Ein miktam av David. Vakta meg, Gud! for eg flyr til deg.
Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2 Eg segjer til Herren: «Du er min Herre; eg hev inkje godt utan deg.
Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3 Og dei heilage som er i landet, dei er dei herlege som eg hev all min hugnad i.»
A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
4 Mange sorger skal dei hava som byter åt seg ein annan; eg vil ikkje renna ut deira drykkoffer av blod og ikkje taka deira namn på mine lippor.
Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5 Herren er min tilmælte deil og mitt staup; du held min lut i hævd.
Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6 Ein lut er meg tilfallen som er av dei huglege, ja, ein arv som eg finn fager.
Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7 Eg vil lova Herren som gav meg råd; endå um næterne minner mine nyro meg um det.
Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8 Eg set alltid Herren framfyre meg; for han er ved mi høgre hand, eg skal ikkje verta rikka.
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
9 Difor gled mitt hjarta seg, og mi æra fagnar seg, ja, ogso mitt kjøt skal kvila i trygd.
Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10 For du vil ikkje yverlata mi sjæl til helheimen, du vil ikkje lata din heilage sjå undergang. (Sheol h7585)
Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
11 Du vil kunngjera meg livsens veg; ei nøgd med gleda er for di åsyn, fagnad ved di høgre hand til æveleg tid.
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
