Salmenes 16
1 Ein miktam av David. Vakta meg, Gud! for eg flyr til deg.
Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
2 Eg segjer til Herren: «Du er min Herre; eg hev inkje godt utan deg.
Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
3 Og dei heilage som er i landet, dei er dei herlege som eg hev all min hugnad i.»
A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
4 Mange sorger skal dei hava som byter åt seg ein annan; eg vil ikkje renna ut deira drykkoffer av blod og ikkje taka deira namn på mine lippor.
Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
5 Herren er min tilmælte deil og mitt staup; du held min lut i hævd.
Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
6 Ein lut er meg tilfallen som er av dei huglege, ja, ein arv som eg finn fager.
A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
7 Eg vil lova Herren som gav meg råd; endå um næterne minner mine nyro meg um det.
Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
8 Eg set alltid Herren framfyre meg; for han er ved mi høgre hand, eg skal ikkje verta rikka.
Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
9 Difor gled mitt hjarta seg, og mi æra fagnar seg, ja, ogso mitt kjøt skal kvila i trygd.
Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
10 For du vil ikkje yverlata mi sjæl til helheimen, du vil ikkje lata din heilage sjå undergang. (Sheol h7585)
Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia. (Sheol h7585)
11 Du vil kunngjera meg livsens veg; ei nøgd med gleda er for di åsyn, fagnad ved di høgre hand til æveleg tid.
“Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!
